Szertelenségem Bibliája

"Az élvezet mindig valami rajtad kívül álló dologból származik, míg az öröm a bensődből fakad." (Eckhart Tolle)

Magamról

Egy ember vagyok, az emberek között. Hibákkal, esendőségekkel, tűzzel, szenvedéllyel, élettel.
Egy nő, egy anya, egy feleség, egy gyerek. Mind egy kicsit más, mégis egy egész. Egy időben letértem az útról, de ma már a jelenben élek és mindent elfogadok a saját valóságában. Egyszóval: felébredtem. Ott vagyok, ahol lennem kell és folytatom az utam töretlenül, lelkesen és büszkén.

"Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó, mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a buddha." (Osho)

Az élet öröme és teljessége mindig is körülvett. Eddig kívül láttam magam az életörömön, most én magam váltam életörömmé.

"Az alkotói tevékenység nem azonos azzal, hogy valami „hatalmasat hozunk létre”. Azt sem jelenti, hogy „elismerést vívunk ki” magunknak. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy kifejezzük magunkat, amit mindig, minden körülmények között megtehetünk. Ez nem pénztől vagy státustól, tehetségtől vagy képzettségtől függ. A teremtés nem egyenlő azzal, hogy elérünk egy bizonyos szintet. Azt jelenti, hogy megéljük önmagunkat."

Legfrissebb hozzászólások
  • Szilágyi L. Laura: Köszönöm!
    Küldöm a választ levélben! Üdv!
    (2013-07-11 17:18:44)
    Párkapcsolat Klinika
  • Gini2006: Először is fogadd őszinte elismerésemet, rendkívül tartalmas és szép blogod van!
    Most találtam rá néhány perce, de látom már, hogy visszatérő leszek Nálad.
    Áruld el kérlek hogy építetted be a FB-os tetszik és osztás gombokat a bejegyzéseid végére?
    2 napja kezdtem itt blogolni, de senki nem ad válaszokat az emailemre, amit az oldal gondozóinak írtam. Tök jó például az is, hogy jobb oldalon megjelenik a bemutatkozásod és úgy gyönyörű, ahogy van. Szóval szeretnék eligazodni ebben a blogger dologban, és csak nálad láttam eddig a FB lehetőséget, ami fontos.
    Köszönöm szépen a válaszodat előre is!
    (2013-07-10 21:31:17)
    Párkapcsolat Klinika
  • csikue: Csak most esett le, hogy milyen jó a cím... Ez már szinte HVG-s színvonal! :)
    (2013-02-21 11:31:42)
    Mert a szer - etet
  • Szilágyi L. Laura: @Deszpel: Az egykori "traumák" már nem traumák. Úgy hiszem, a múltat már elengedtem és elkezdtem a jelenben élni. Szívvel és lélekkel. Neked is Békés Boldog Karácsonyt Kívánok!
    (2012-12-22 18:42:43)
    A tizenkét lépéses program
  • Deszpel: Köszönöm, hogy jelölted a blogomat, Laura, ez volt a meglepetés! Ez jobban esett, mintha megnyertem volna.
    Békés Karácsonyt nektek! Legyen erőd, ünnepekkor sokszor visszatérhetnek régi traumák, ne hagyd őket. Nézz rájuk, ha véletlenül előbújik valamelyik, és mondd meg neki, hogy ő már nem a te traumád.
    Én is ezt csinálom.
    Bízom benne, hogy fölöslegesen írtam ezt a bátorítást, erős vagy, és harcos lelkű.
    Fényes ünnepet!
    (2012-12-21 17:54:04)
    A tizenkét lépéses program
Drogfüggőség

„A drogfüggőség csak tünet, az emberi fájdalom és szenvedés tünete, és nagyrészt a gyerekkori traumák az okozói.” Máté Gábor családorvos, drogfüggőkkel foglalkozó specialista

"Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.
(Müller Péter)"

NA Basic Text

"Az egyetlen módja, hogy távol maradjunk az aktív függőségtől, az, hogy nem használjuk azt az első adagot. Ha olyan vagy, mint mi, akkor tudod, hogy egy is sok és ezer sosem elég. Ezt nagyon hangsúlyozzuk, mert tudjuk, hogy ha bármilyen drogot használunk, vagy egyiket a másikkal helyettesítjük, akkor újra felébresztjük függőségünket.
Sok függőnek okozott visszaesést, hogy azt gondolta, az alkohol más, mint a többi drog... Az alkohol drog. A függőség betegségével élő emberek vagyunk, akiknek minden drogtól tartózkodni kell a felépülés érdekében."

Idézetek

„Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!”
Moldova György

"Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz."
Buddha.

" A LÉLEK FEJLŐDÉSE A TUDATOSSÁG TERÜLETÉNEK BŐVÜLÉSÉT JELENTI, ÉS ...MINDEN EGYES ELŐRE VEZETŐ LÉPÉS NAGYON FÁJDALMAS ÉS FÁRADSÁGOS TELJESÍTMÉNY." (Jung)

"A nehézségek, a kudarcok azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk. Ha pozitív a gondolkozásunk, a nehézségeket, a sikertelenségeket csak átmeneti állapotnak fogjuk fel. Átmeneti állapotnak, mely hamar véget ér. A kudarcok után rázzuk meg magunkat, álljunk talpra, hiszen ha eléggé eltökéltek és kitartóak vagyunk, a felemelkedés következik!"

"Legnagyobb érdemünk nem az, hogy nem bukunk el, hanem az, hogy minden bukás után felállunk."
(Ralph Waldo Emerson)

"Szeress és szeress még mélyebben! Szenvedj és szenvedj még intenzívebben! Szeress totálisan és szenvedj totálisan, mert csak így megy keresztül a tisztátalan arany a tűzön, és lesz belőle tiszta arany."

"Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!"

"Egyesek kétszer követik el ugyanazt a hibát. Mások okosabbak: új hibákat találnak, amiket elkövethetnek."

"Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha az összeomlásra van szükség ahhoz, hogy magunkra találjunk és folytathassuk utunkat."

"Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is,de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját." (Moldova György)

"Az első lépés, vállalni a teljes felelősséget azért, ami MOST van." (Kurt Tepperwein)

"Mindennek oka van, minden esemény mögött valamilyen lecke húzódik meg. Ám nem mindig könnyű felismerni a tanulságot.
A Boldogság itt van, itt lángol benned, és csak várja ezeket a pillanatokat, amikor felszínre törhet végre. Ha hagyod, hogy az elméd és az egód korlátai nélkül létezz, egyszerűen Boldoggá válsz, mindenféle erőlködés, szándék és ok nélkül. Emlékezz csak: amikor abbahagytad a küszködést, és végre nem a problémára figyeltél, az öröm rád köszöntött. Ahogy a nap, a Boldogság is az akaratodtól függetlenül bújik elő a viharfelhők mögül, hogy rád szórja aranyló sugarát, mindössze annyi a dolgod, hogy ne menekülj el a fénye elől."
(A.J.Christian)"

"Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni."

"Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy teljes légy."
(Osho)

"Az emberek akkor követnek el több hibát, ha gyűlölik önmagukat. Mivel eleve haragszanak magukra, meg akarják büntetni magukat. Ennek pedig egyik legjobb módja, ha újra valami rosszat tesznek."
(Paul Hauck)

"A vesztesek a múltban élnek. A nyertesek tanulnak a múltból, és élvezik a jelenben történő tevékenykedést, amivel a jövőjüket építik." -Denis Waitley

"Minden nap tiszta lap: írd rá, amire emlékezni szeretnél."
(zsidó közmondás)

"Ha önmagunkban nem találjuk meg a nyugalmat, akkor céltalan bárhol máshol keresni."

"A kedvező alkalom nem más, mint gondolkodásmód, plusz cselekvés!"

"Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént." -Richard Bach

"MA kitörlök a naplómból Két napot: a TEGNAPOT és a HOLNAPOT A TEGNAPBÓL tanultam, A HOLNAP pedig a következménye lesz annak, amit ma teszek."

"Egy élet, melyben hibákat követünk el, nem csak tiszteletreméltóbb, de hasznosabb is, mint az olyan élet, melyben egyáltalan nem csinálunk semmit."
(George Bernard Shaw)

"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."

"A nehéz idők lehetőségeket rejtenek."

"A drogok megfosztanak azoktól az érzésektől és örömöktől, amelyek az élet egyetlen értelmét adják!"
L. Ron Hubbard

"Akkor fejlődünk sokat, amikor nehéz idők járnak ránk."
(Andrew Matthews)

“Abban nincs semmi csodálatos, ha valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Igazi csoda a korábbi önmagunkhoz képesti kiválóbbságban mutatkozik meg.”

" A világon mindig lesznek rossz dolgok. De a fény legyőzi a sötétséget. Minden alkalommal. A gyertya megvilágítja a sötétet, de a sötét nem sötétíti el a gyertyát. " -Jodi Lynn Picoult

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva."
(Eckhart Tolle)

"Ha hajót akarsz építeni, akkor az embereket nem favágáshoz kell összetrombitálni, nem feladatokkal kell őket ellátni, hanem beszélni kell nekik a tengeren utazás gyönyöreiről."
(Antoine de Saint-Exupery)

"Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva menni tovább."
-Bert Hellinger

"Soha nincs késő ahhoz, hogy aki eltévedt, visszataláljon a helyes útra."

"Változás - anélkül nem fog bekövetkezni, hogy ne néznénk szembe a saját félelmeinkkel, ami igen, fájdalommal fog járni."
(Csernus Imre)

"Az élet boldogság: ízleld!"
(Teréz anya)

"Szeresd ellenségeidet, áldd meg, aki átkot mond rád, tégy jót azzal, aki gyűlöl és imádkozz azért, aki kihasznál és üldöz téged."
(Názáreti Jézus)

"Félelem nélkül élni csak az tud, aki mer mindennel szembenézni. Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti. Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti." Szepes Mária

"Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás."
(Frank Crane)

"Mindegy milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz." -Buddha

"Ha megváltoztatod a belső világodat, a külső is követni fogja."

"A mosoly... a jókedv szertornája."

"A múltat nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra."
(Christopher Moore)

"Nem akkor szeretjük a másikat, ha elnézzük tűrhetetlen viselkedését. Akkor szeretjük, ha nem tűrjük, ami tűrhetetlen."
(Paul Hauck)

"Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen."
(Popper Péter)

"A boldogságot abban az iskolában tanuljuk meg, amelyikben a tanítómester neve: szenvedés."
(Gárdonyi Géza)

"Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható." (Thomas Alva Edison)

"Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett."
(Popper Péter - Fáj-e meghalni?)

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”
“A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
(Albert Einstein)

"Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik - vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat."
(Paulo Coelho)

"Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha az összeomlásra van szükség ahhoz, hogy magunkra találjunk és folytathassuk utunkat."

"Attól való félelmükben, hogy mit gondol a világ, milliók fosztják meg önmagukat egy sor érdekes tapasztalattól és örömtől, csak mert megbénítja őket a tudat, hogy a versenyben lelepleződhetnek a gyengeségeik."
(Paul Hauck)

"A szándék a legfontosabb, és ezt követi a hit."
(Mallku, perui sámán)

"Az élet nem arról szól hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben."

“Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!” (Sophie Magory)

"Nem léteznek igazi hibák vagy véletlenek. Minden ami velünk történik áldásként érkezik, hogy tanuljunk belőlük."

"Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni." -Louise L. Hay

"Akkor szeress, mikor legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá."

"Feszített kötélen járjuk végig az életünket...védőháló nélkül...és megyünk, csináljuk..erősek vagyunk...megingunk, aztán újra egyenesbe kerülünk. De néha kellene egy kéz..ami egy pillanatra megtart, csak addig amíg újra megtalálom az egyensúlyom..mert tudom az én dolgom, az én utam, végig kell csinálnom..de mégis...néha annyira kellene ...egy tekintet, vagy egy szó...hogy nem vagy egyedül... értelek...."
(T.T)

"A visszaesések és megpróbáltatások csak hidak a célhoz vezető úton, és nem távol tartó torlaszok." -Stephen Pierce

"A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos, vagy izgalmas dolog történik, ha nem azok, amelyek egyszerű kis örömöket hoznak, amik úgy követik egymást lágyan, mint ahogy a gyöngyszemek peregnek le a zsinórról."

"A mennydörgés hinni tanít, a szivárvány remélni, a verőfény szeretni."

"Igenis kell valaki, aki atombiztosan áll mögötted, és nem fél elkapni, ha épp esni készülnél. Aki nem kérdőjelezi meg a lépéseidet, még akkor sem, ha tudja, valami iszonyat nagy baromságot csinálsz. Bízik benned, és hisz abban, hogy még ebből is a legjobbat hozod ki. Ha meg a szakadék felé tartasz, egy laza mozdulattal visszaránt a karjai közé, megkímélve attól a fájdalomtól, amit ha egyedül lennél, biztosan megszenvedtél volna..." Oravecz Nóra
"

Feedek
Megosztás

2011. július 11. - részlet

Régen nem írtam már semmit. Köszönöm nektek, hogy mégsem lankad a kedvetek olvasgatni az írásaim között. A látogatói statisztika ezt mutatja. Egy újabb részlettel kedveskedem most nektek.

"Már nem érzem magányosnak magam, jóllehet a függőség egy magányos betegség. Már ameddig aktívan benne van az ember. Szerencsémre nekem a függőség alatt is megmaradtak a nem szerhasználó barátaim. Talán ez az, ami miatt sikeresen 4 és fél hónapja az absztinencia útján járok, és ők azok, akiknek a támogatásával önerőből megtanultam tisztán élni az életem.


Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzük egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk.
Mert barátok vagyunk.


Az első lépések nagyon nehezek voltak. Minden percben az akkori „szerelmemre” gondoltam, szinte megfojtott a vágy utána. Aztán szépen lassan ez is elmúlt. Ma már felelősen élem az életem. Legalábbis sokkal megfontoltabban és öntudatosabban, mint eddig az életem folyamán bármikor is. Már nem sodor az ár. A függőséget nem én választottam, de a felépülést igen!
A választás lehetősége mindig előttünk áll, és én éltem ezzel a lehetőséggel, úgy gondolom, még éppen idejében. Meghozta az eredményt a több havi absztinencia. Érdemes „megszenvedni” azért, hogy jól érezd magad a bőrödben szermentesen, nem függve semmilyen tudatmódosítótól.

Jó érzés, hogy felismertem, a boldogságot önmagamban kell keresnem. Bizakodva tekintek a jövőbe azok után, hogy 5 napja eltűnt az életemből a folyamatos hangulatingadozás, és eltűnt a sóvárgás érzése is. Ma már bízom önmagamban, és bízom abban, hogy a függőség megélése és az abból való felépülési folyamat elég tanulságul szolgál számomra ahhoz, hogy az életem végéig kitartsak a döntésem: a józanság mellett. Bizonyítottam magamnak! De még nem érzem, hogy vége lenne az utamnak. Megyek tovább töretlenül."

A valódi belső örömöt magad teremted.
Nem függ a külső körülményektől.
Egy folyó áramlik benned és rajtad keresztül,
Mely az öröm üzenetét hordozza.
Ez az isteni öröm az élet egyetlen célja.
(Sri Chinmoy: Az Öröm Szárnyai)

Megosztás a Facebook-on

Általános addiktológia tömören

Drog: kémiai anyag, amely megváltoztatja a központi idegrendszer működését. Fogyasztása pozitív és negatív megerősítést nyer. Rendszeres fogyasztása tolereanciát, dependenciát, vagyis addikciót okozhat.

Droghatások típusai: megerősítés, averzív hatás.

Megerősítés: pozitív megerősítés - kellemes érzések kialakulása pl. eufória, negatív megerősítés - kellemetlen állapotok megszüntetése pl. szorongás.

A megerősítők kellemes hatást idéznek elő, vagy megszüntetik a kellemetlen állapotokat. Fokozatosan kiszorítják a fogyasztó életéből a természetes megerősítőket.

Egyes drogok a megerősítés mellett kellemetlen hatást is okoznak, ezt nevezzük averzív hatásnak. Az averzív hatás eredményezi a drogkerülő attitűdöt.

Addikció (Jaffe): A kényszeres drogfogyasztás viselkedésmintája, jellemzője: a drog hatásához kapcsolódó leküzdhetetlen vágy erős tendencia az elvonás utáni visszaesésre. A droghasználat a fogyasztó teljes élettevékenységét uralja.

Addikció típusai:

- kémiai addikció: a kényszeres viselkedés kémiai anyag felé irányul,

- viselkedés addikció: a kényszeres viselkedés nem irányul anyag megszerzésére (OCD, bulímia, játékszenvedély, hypersexualitás, kleptománia, trichotillománia, tourette-szindróma, számítógép- és internet addikció).

A kémiai addikció típusai:

- Kényszeres viselkedés: a viselkedést erős belső kényszer irányítja.

- Sóvárgás (drogéhség, craving): erős, kóros vágy a drog iránt.

- Késztetés: a drog megszerzésére és fogyasztására aktivizáló nagyfokú izgalmi állapot.

A drogok csoportosítása:

- Központi idegrendszeri depresszánsok: alkohol, nyugatók és altatók, GHB.

- Ópiátok: morfin, dolargán, kodein, metadon, heroin, dezomorfin (krokodil).

- Stimulánsok: kokain, amfetamin (speed), metamfetamin (ice), MDMA (ecstasy).

- Kannabisz: marihuána, hasis.

- Hallucinogének: LSD, meszkalin, pszilobicin.

- Inhalánsok: festékek, hígítók, lakkok, csavarlazítók, aerosolok (hajtógázok).

- Designer drogok (Újváry nyomán):

  • morfin észterek: 3-benzoil-morfin, 6 acetil-3-propionil-morfin
  • fentanilok: a-metilfentanil, 3-etilfentanil
  • fenilpiperidinek: MPPP (prodin/petidin analogon)
  • fenetilaminok: MDMA, PIHKAL vegyületek
  • triptaminok: TIHKAL vegyületek
  • piperazinok: mCPP, BZP, TFMPP, 2C-B-BZP
  • kannabinoidok: JWH-018 és más Spice hatóanyagok
  • katinonok: mefedron, naphyrone, MDPV stb.
  • PCP/ketamin: 4-MeO-PCP, 3-MeO-PCE

Folyt. köv.

„Amikor végül azt vesszük észre, hogy sem drogokkal, sem nélkülük nem tudunk emberi lények módjára működni, mindannyian ugyanazzal a dilemmával találjuk szemben magunkat… Vagy megpróbáljuk a lehető legjobban folytatni a keserű végig – börtön intézet, vagy halál – vagy találunk egy új életutat.”
Basic Text, 84. o

 

Megosztás a Facebook-on

Egy kis szösszenet

Néhány évvel ezelőtt valaki rám hagyta..az élet három szabályát!
Most tovább adom,mivel nagyon hasznosnak találtam :

Az első szabály:-INDULJ....
A második szabály:-MENJ TOVÁBB...
A harmadik szabály:-SEGÍTS VALAKI MÁSNAK IS ELINDULNI...

Thomas Adams


Megosztás a Facebook-on

Párkapcsolat Klinika

"Mivel szenvedélybetegekkel is dolgozom, látom, hogy a legszélsőségesebb esetekben is lehetséges a változás - persze, csak olyan embereknél, akik leásnak a gyökerekig. A fejlődés titka a kitartó és következetes lelki munka, amelyben az ülepedés fázisa legalább olyan fontos, mint a megértésé és az elfogadásé. A páciens figyelmét mindig felhívjuk arra, hogy hiába látszanak rajta a javulás, a fejlődés jelei, valójában bármikor visszaeshet, és ugyanúgy cselekedhet, mint korábban. Ennek esélyét csakis az éberséggel lehet jelentősen csökkenteni. Ha a bennem dolgozó démonokkal el tudok számolni önmagam felé, akkor mosolygós, harmonikus ember leszek - egy napig, amíg éber vagyok. Utána újra kell kezdenem az egészet, mert hiába ettem tegnap, attól ma még ismét korogni fog a gyomrom."

Dr. Csernus Imre - részlet a Párkapcsolat Klinika című könyvből


Megosztás a Facebook-on

A kitöréshez vezető lépések - részlet (3.)

Használd a támaszaid a sóvárgással való megküzdésben

A sóvárgás hosszú időn keresztül az életed része lesz. Az elején szinte folyamatosan meglátogat. Több hónap elteltével is veled lesz rendszeresen, de nagyobb szünetekkel, persze csak akkor, ha nem fogyasztasz. Mondd el, beszéld ki magadból, ezáltal csökken az ereje. Ehhez a megfelelő közösségi támogató háló, vagyis a támaszaid (család, barát, akik melletted állnak) nagy segítséget nyújthatnak. A sóvárgás nagy veszélye a visszaesés. Velem is előfordult, hogy egy "őrjítő" sóvárgási periódus közepette annyira elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy bizony nem tudtam ellenállni, és rendeltem. Tudtam, hogy helytelenül cselekedtem, ezért felhívtam a barátnőmet. Hosszas beszélgetés után elértük, hogy visszamondjam a rendelést. Nagy küzdelem, de ha használod a támaszaid, akkor az úton maradhatsz! Egyedül nem megy, ezt vésd a fejedbe, és sose add fel, bármi is történjen! Vannak ingerek, amelyek erőteljesen kiváltják a sóvárgást. Ezeket próbáld minél inkább kizárni. Nálam ilyen a zene. Az elején nehéz kizárni ezeket a kényszeres cselekedeteket az életedből, hiszen csak ebből állt az életed, más nem is létezett. A zenét könnyebb volt elhagynom, mert az nagyon felerősítette a sóvárgást, ezáltal nem akartam a szenvedésemet erősíteni. Éppen elég volt így is megbirkóznom vele, hát még, ha ráerősítek. A weboldalak nézegetésével viszont csak nagyon sokára tudtam felhagyni. Görcsösen ragaszkodtam, látni akartam.
Ezenkívül próbáld elterelni a figyelmed. Ez roppant nehezen ment nekem az elején. Cselekedj már a sóvárgás állapotában, és ne azt várd, hogy vége legyen. Így gyorsabban el fog hagyni. Fogadd el ezt az érzést, és ne küzdj ellene, mert annál tovább a markában tart.


JeepCKing: Ne add fel!


Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad. . .
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés. . .
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted. . .
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral. . .
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak. . .
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek. . .
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz. . .
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel. . .
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás. . .
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,

zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,

hogy el űzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük továbbvinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!


„Boldog, csak a mai nap!”


Ami engem részben hozzásegített és jelenleg is hozzásegít a szermentesség megtartásához, az egy egyszerű módszer, amit alkalmazok. Azt határozom el, hogy csak a mai napot töltöm szertelenül. Ezt így könnyebb elfogadni és kitartani mellette, mert nem hosszú időről van szó. Tulajdonképpen ez az agyad becsapása abból a célból, hogy meg tudj küzdeni a vágyaiddal.

Ez a mondás a „Narcotics Anonymous” közösség filozófiája. Keresd fel őket, veled vannak és segíteni fognak Neked is!


A HAJNAL KÖSZÖNTÉSE


Ügyelj e napra, mert ez maga az Élet,
Minden Életek Élete.
Kurta ívében ott rejlik valahány Igazság,
Léted minden valósága.
A Fejlődés Üdve.
A Tett Dicsősége.
A Szépség Ragyogása.
Mert nem több Álomnál a tegnap,
És Képzet csak az eljövendő.
Ám a jól megélt jelen
Boldog álommá teszi a múltat,
S a Remény képzetévé a holnapot.
Ügyelj hát e napra.


A függőség tudatos kontroll alá kerül a folyamatos absztinencia elérésével. A szerhasználat megszűnik, és elkezdhetsz dolgozni a régóta megoldásra váró problémáidon.
Boldog, csak a mai nap!
"MA minden percet szenvedéllyel töltök, hogy a MÁT egy különleges,
egy páratlan nappá tegyem az életemben." (Ismeretlen)


Légy türelmes, hagyj magadnak időt


Türelemmel fordulj a betegséged felé, hiszen a függőség sem egyik percről a másikra alakult ki. A leszokás is hosszú időn át fog tartani.

"A türelem a megrázkódtatások legjobb csillapítója. A türelem a béke legfelsőbb felfedezője. A türelem a tökéletesség legnagyobb híve."
(Sri Chinmoy: Az Öröm Szárnyai)


Hagyj magadnak időt, ne sürgess semmit. Apró lépésekben haladj. Ismerd fel a gyengeségeidet és az erősségeidet. Ha szükségét érzed, fordulj szakemberhez annak céljából, hogy önmagadhoz közelebb kerülhess. De fogadd el, hogy az időt nem tudod
siettetni.


"Légy türelmes mindenkivel, de elsősorban önmagaddal. Ne hagyd, hogy elkedvetlenítsenek a gyengeségeid, hanem emelkedj fel mindig újabb bátorsággal. Csak a nyugodt, békés szellem képes értelmes javításokra." (Szalézi Szent Ferenc)


Élj át mindent saját valóságában


Eddig menekültél a félelmeidtől, a szorongásaidtól. Csak a „jót” hajszoltad. El kell fogadnod, hogy minden emberben vannak félelmek, vannak negatív érzések. Fontos, hogy ne menekülj el előlük, hanem éld át őket ugyanúgy, mint a boldog pillanataidat.
Ekkor leszel egy egész. A jó kiegyensúlyozza a rosszat.

"Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz. Ha a rejtvény megoldatlan, gondold át többször, és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször, és elviselhetőbb lesz." (Norek)


Gondolkodj belül, értsd meg magad, szeresd meg önmagad


A teljes gyógyuláshoz ez egy kihagyhatatlan lépés. Minden nappal közelebb kell jutnod önmagadhoz, meg kell értened a működésedet, és el kell fogadnod magad a hibáiddal együtt amellett, hogy felismered az erősségeidet is, amit eddig nem tudtál kihasználni.
Higgy magadban! A boldogság belülről fakad, és egy idő után nem lesz szükséged külső eszközökre az eléréséhez.

"Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni." (Ismeretlen)

Keress célokat, tevékenységeket

Amíg csak a szer forog a fejedben, addig célokat sem fogsz találni. Ne is erőltesd. Egyszer csak megjön, ha az úton maradsz. Ehhez hozzásegíthetnek különböző tevékenységek, amik feltöltődést nyújtanak számodra. Az elején ahhoz is meg kell erőltetned magad, hogy egyáltalán találj ilyen tevékenységet és rendszeresen használd is.


"Ne az élet értelmét kutasd, hanem azt, hogy te milyen értelmet
tudsz adni az életednek." (Bo Yin Ra)


Vállalj felelősséget az életedért, legyél őszinte


Vállald minden tettedért a felelősséget és a következményeket. Ne okolj mást. Felelősen küzdj a saját életedért, lásd át, mit miért teszel. Keresd meg a magyarázatokat. A legeslegfontosabb, hogy magadhoz minden helyzetben őszinte legyél. Ne bújj a múlt mögé. Felnőtt ember vagy, aki képes változtatni, ha végre felelősséget mersz vállalni az életedért.


"A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni." (Proust)


Válj egyre tudatosabbá


Nem könnyű, de minden nappal közelebb jutsz önmagadhoz, ezáltal a tudatossághoz. A tudatosság eléréséhez számos alkalommal zűrzavart fogsz megélni magadban. Az első és egyben legnagyobb káosz a szer letétele előtti időkben köszöntött Rád. A káosz kitöréshez vezet, ha megérted a jeleket. A kitörések eljuttathatnak magadhoz, és ezáltal az egyre nagyobb tudatossághoz. A tudatos cselekvések fontosak ahhoz, hogy ne a vágyaid irányítsanak, hanem Te irányítsd azokat!
Fontos, hogy sose bízd el magad. Tudd, ha egyszer is használod, akkor visszaesel, hiszen függő vagy. Örök életedben figyelned kell most már erre. Mindent, vagy SEMMIT! Jól vésd az agyadba. Válj absztinens függővé, aki már saját maga irányítja az életét. Ne nevesd ki a szenvedélyed tárgyát, de tudd, legyőzted. Tartsd tiszteletben azért, hogy többé ne válhass a rabjává. Ne becsüld alá az erejét! Tudd: nyertes leszel, ha a tudatod vezérel!

"A lélek lát; a szem megmutat; de átlátni csak egy tud: a tudat." (Ismeretlen)


Találd meg saját drogmentes életutadat


Járj nyitottan és befogadóan a világban. Meg fogod találni azt az életutat, amit mindig is kerestél, de majd „csak” akkor, ha elérted a teljességet, ha már nem érzel hiányt önmagadban. Ne kapkodj, sok időnek el kell telnie, hogy megérezhesd magadban
az egységet, de ha az úton maradsz, egyre közelebb kerülsz hozzá.


"A tél közepén legyőzhetetlen nyarat fedeztem fel magamban." (Albert Camus)


Ha megerősödtél, a tapasztalataiddal segíts másokon


Ahhoz, hogy az úton maradj, el kell köteleződnöd. Ha úgy érzed, megerősödtél annyira, hogy mások útját is tudnád terelgetni, akkor vágj bele. A tapasztalataid másoknak az életet jelenthetik! Ezt csak akkor fogod tudni megtenni, ha már érzed, felülkerekedtél
a betegségeden, elmúlt a sóvárgás, megváltoztattad a gondolataidat, vállalod az érzéseidet, felelősen élsz az életben, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy tudatos légy minden helyzetben.
Konfliktusok, negatív események mindenki életében történnek. Fontos, hogyan értékeled ezeket és milyen megoldási alternatívákat találsz. A szer mindent megöl, a konstruktív problémamegoldás győzelemre segít. Bármi is történhet ezután az életedben, a megfelelő stratégiával, konfliktuskezelési technikával a magad ura leszel és szabadon fogsz élni. Add át másoknak a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatod!
Tudd, magad vagy a szeretet. Soha nem ürülsz ki, ezáltal mindig adhatsz másoknak. Ha csak egy jó szót, egy mosolyt, már akkor is megérte.


"A mosolyt, amit másoknak küldesz, ezerszeresen kapod vissza." (kínai bölcsesség)


Megosztás a Facebook-on

A kitöréshez vezető lépések - részlet (2.)

"Ne áltasd magad a holnappal


Úgy érzed, nem tart rabságban? Mégsem tudod megállni! Kényszeresen használod. Ha nincs, előteremted, mindegy, hogy honnan, mindegy, milyen úton. Nem vagy a rabszolgája? Igenis az vagy. Hányszor mondtad magadnak, hogy majd holnaptól leállsz? Ne hazudj magadnak tovább! A holnap nem létezik. A jelenben élsz ugyanúgy, mint mindenki más. Csak a ma van. Ne halogass tovább. Ma van az a nap, hogy megállsz! Mert ha mindig a holnapot várod, akkor örökké csak várni fogsz, mert az sosem jön el. Ma állj meg!
"Higgy nekem: nem bölcs dolog úgy gondolkodni: majd holnap másképp fogok élni. A másnap mindig késő – élj ma!" (Ismeretlen)

Nincs olyan, hogy utolsó


Számtalanszor ámítottam magam és a barátaimat azzal, hogy ez lesz az utolsó. Mindig csak el akartam búcsúzni tőle, és ez mindaddig nem ment, amíg el nem döntöttem, hogy az utolsót már elhasználtam! A fejedben fog eldőlni.
Ha üvöltöttél, ha elhatároztad, hogy ma leteszed, akkor elindultál. De tudatosítsd, hogy elhasználtad az utolsót! Nincs több „búcsúzkodás”! Ne várd, hogy könnyű lesz a leválás.
"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni." (Napoleon Hill)


Engedd el a drogos barátaid


Vannak barátaid, akikkel csak egyetlen témáról beszélgetsz? Csak egy tevékenység köt össze benneteket? Nem Te vagy nekik fontos, csak általad a szer. És viszont is. Ne kábítsd tovább magad! Ne keresd a társaságukat! Mondd el nekik, hogy ők se keressenek. Sok kísértés lesz enélkül is az életedben. Zárd ki, amit ki tudsz. Ha eléd teszik a szenvedélyed tárgyát, a betegséged nem fogja engedni, hogy el tudd utasítani annak ellenére, hogy az a célod. Az elején még biztosan nem. A gyógyulásod érdekében „hagyd el” őket!
"Aki a forráshoz akar eljutni, annak árral szemben kell úsznia." (ázsiai mondás)


Fogadd el a segítséget


Ugye vannak az életedben olyan személyek, akik segíteni szeretnének? Akik látják a szenvedésed és nyújtják a segítő karuk? Egy dolgod van ezzel. Fogadd el a segítségüket! Tudom, hogy segítséget elfogadni nem könnyű, mert akkor be kell vallanunk magunknak, hogy nem működünk rendesen és egyedül nem tudunk kikeveredni az életünk felett elhatalmasodott zűrzavarból. Mindegy milyen a segítség, és ki nyújtja. A fontos, hogy őszintén nyújtsák és Te ˝oszintén el tudd fogadni! Lényeges, hogy keress fel számodra megfelelő szakembert, aki irányít az utadon. Legyen az pszichológus, pszichiáter (aki a gyógyszerekkel könnyítheti az első lépéseket), vagy akár drogambulancián dolgozó szakember. Bárki, aki úgy érzed, segíthet neked. Fontos, hogy saját motiváció irányítson, és mindent őszintén ossz meg a szakemberrel, ne gyötörjön a bűntudat akkor se, ha megcsúsztál. Csak úgy fog tudni segíteni rajtad, ha nincsenek előtte titkaid. És ekkor őszintévé válsz saját magaddal szemben is.
"A boldogság azon az ajtón lopózkodik be, amit nem is tudod, hogy nyitva hagytál."(Ismeretlen)"


Megosztás a Facebook-on

Folyt. köv.

A kitöréshez vezető lépések - részlet (1.)

"Ezeket a lépéseket a saját tapasztalataim alakították. Biztosan nem teljes a felsorolás. Esetleg Neked ezenkívül más dologra, dolgokra is szükséged lehet. Vedd észre, hogy Te állsz saját magad útjában. A lényeg, hogy találd meg az eszközeidet ahhoz, hogy elérhesd a folyamatos absztinenciát. Arra figyelj, hogy ne görcsösen keresd ezeket, mert az úgysem fog menni. Rád fognak találni ugyanúgy, ahogyan engem is megtaláltak. Megtalált az írás, és megtalált a jóga. Nem kerestem. A megfelelő időben és a megfelelő helyen betoppantak az életembe. És Téged is meg fognak találni azok a tevékenységek, amik a segítségedre lehetnek, amennyiben kitartasz az úton. Ne gáncsold tovább önmagad!


A következő lépések hozzásegíthetnek Téged is, hogy megtalálhasd a belső harmóniát magadban. Olvasd el és gondolkodj minden lépésen!
Te hol tartasz?


"Ha úgy érzed, mindenki hátat fordít neked, akkor fordulj meg és nézd meg, nem te vagy-e, aki hátat fordítasz mindenkinek." (Ismeretlen)


Üvölts hangosan, hogy meghallják


Tudom, hogy szenvedsz, hiszen én is szenvedtem. Szenvedtem magamtól, a cselekedeteimtől, a zűrzavaros érzéseimtől, az egész világtól. Tudod, hogy nem ez a megoldás, mégsem tudsz kiszállni. Egyre inkább magával ránt a káosz. Csak egy dolog
van már az életedben, semmi más nem létezik. Csak Őt akarod. A rabszolgája vagy. Nehéz a kitörés, amit szeretnél is, és nem is. Mert tisztában vagy vele, hogy fájdalmas út áll előtted, amennyiben úgy döntesz, hogy megállsz, és elkezded újra felépíteni önmagad és az életed. Kiálts hangosan, hogy meghallják azok az emberek, akiknek a segítségére szükséged lesz. Ordíts, és kérd a segítségüket. Mert egyedül, támaszok nélkül nem fog menni. Ez az első lépés. Én ezt a lépést már elég korán megtettem, úgy 2-3 hónappal a szerhasználat megkezdése után. Ennek ellenére még több hónap eltelt, hogy ráléptem a szernélküliség útjára. Teljes összezavarodottságot és kilátástalanságot kellett megélnem ahhoz, hogy megszülessen a felelős döntés: rendbeteszem az életem. A romos ház összedőlt, és újra elkezdtem felépíteni azt, egészen az alapoktól kezdve, az új élet reményében.


"A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén." (Popper Péter)


Ismerd el, hogy szenvedélybeteg vagy


Beteg vagy, ezt Te is tudod. Légy magadhoz őszinte!
Egészséges, hogy csak egyetlen dolog jár a gondolataidban? Egészséges, hogy minden más kizáródik az életedből, amit eddig szerettél vagy fontosnak tartottál? Egészséges, hogy hiába használod, egyre csak rosszabb körülötted minden? Egészséges egyáltalán, hogy függsz egy kémiai szertől?
Ugye, egyértelműen nem a válaszod. Fogadd el, hogy szenvedélybeteg vagy, és ne szégyelld. Ezt a lépést nem hagyhatod ki. Nem menekülhetsz, ahogy mindig is tetted. Ha beismered, tudsz rajta változtatni. Ha továbbra is hárítasz, egyre lejjebb süllyedsz,
amikor már csak a halál fog tudni megállítani.
Tudd és fogadd el: szenvedélybeteg vagy. Rabságban élsz, ahonnan ki lehet törni, ha eldöntötted, hogy nem akarsz tovább szenvedni. A saját tudatos döntésednek kell megszületnie! Senki sem dönthet helyetted. Az életedért Te vagy a felelős.

Három kihagyhatatlan felismerésre kell jutnod:

• Ismerd el, hogy a függőséged az életedet kezelhetetlenné tette! Uralkodott rajtad, nem voltál képes kontrollálni a szerhasználatodat.
• A betegségedért nem vagy felelős, de az abból való kivezető útért, a felépülésedért már igen!
• Saját függőségedért ne hibáztass senkit! Nézz szembe a problémáiddal és az érzéseiddel!


Gondolkodj el a helyzeteden és az életstílusodon! Hogy bánsz önmagaddal? Tegyél fel magadnak egy kérdést: mit akarsz megtanulni? Lesz elég erőd a változáshoz! Keresd meg, ami segíthet ebben, és fogadd el az igazi érzéseidet!

"Minden győzelem közül az első és a legszebb: magunkat legyőzni." (Démokritosz)"

Folyt. köv.

Megosztás a Facebook-on

Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott,
és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy Szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott Embereket,
akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a Jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem -
és Mindent megkaptam,
amire szükségem volt!
Imádságom meghallgatásra talált.

/Casciai Szent Rita/


Megosztás a Facebook-on

A függőség, mint szent betegség

Egy érdekes eszmefuttatást szeretnék most megosztani veletek M. Scott Peck: Tovább a járatlan úton című művéből. Olvassátok nyitottan.

„A függőség, mint szent betegség.

Be kell vallanom, hogy szenvedélybeteg vagyok. Szinte gyógyíthatatlanul függök a nikotintól. Írok és szónokolok az önfegyelemről, s közben nincs annyi akaraterőm, hogy felhagyjak a dohányzással. Miután túlestem e vallomáson, hadd mutassak rá, hogy a kábítószer- és alkoholélvezet, illetve az ezektől való függőség sokrétű, többdimenziós probléma. Noha itt a szenvedélybetegségnek csupán pszichológiai és lelki vonatkozásaira térek ki, tudatában vagyok, hogy e problémáknak alapvető biológiai és szociológiai gyökerei is vannak. Az alkoholizmus genetikusan öröklődő betegség. Ez azonban nem jelenti, hogy ha az emberben van bizonyos hajlam az alkoholizmusra, alkoholista is lesz, vagy ha már azzá vált, soha nem hagyhatja abba az ivást. Csupán annyit jelent, hogy e rendellenességnek biológiai gyökerei is vannak.

A szenvedélybetegség voltaképp a bálványimádás egyik fajtája. Az alkoholista számára az italosüveg a bálvány. A bálványimádás a legkülönfélébb formákban jelentkezhet, némelyikükön olykor már meg sem ütközünk. Léteznek olyan szenvedélyek, melyekhez nem kell „szer”, például a szerencsejáték vagy a szex. Aztán itt van a pénz bálványa. De bálványimádás jellegét ölthetik olyan dolgok is, melyeket korántsem könnyű felismerni. Ilyen például a család bálványozása. A családi összetartás sokszor igencsak nyomasztó bálvány.

Távlatokban gondolkodva fontos leszögeznünk, hogy a bálványimádásnak számtalan különböző formája és szenvedélye létezik, és sokuk jóval veszélyesebb lehet a kábítószer-élvezetnél. Ilyen a hatalom iránti megszállottság. A biztonsághoz való görcsös ragaszkodás. Társadalmi veszélyesség tekintetében a kábítószer-élvezet vagy az alkoholizmus, meglehet, a kevésbé ártalmas szenvedélyekhez vagy bálványimádási formákhoz tartozik!

Bevezetőként ennyi tán elég. A továbbiakban szorítkozzunk most a kábítószer-függőség problémájára. Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik az alkohol és más élvezeti szerek rabjaivá válnak, mindenekelőtt az Édenbe – a paradicsomba, a mennyországba, haza – vágynak visszajutni. Kétségbeesetten szeretnék visszakapni a természet többi részével való egység meleg, meghitt – s egykor elveszett – érzését, melyet az Édenkertben tapasztaltak meg először. Ez magyarázza, hogy Kurt Vonnegut fia, Mark a lelki betegségét és kábítószer-élvezetét taglaló könyvének az Éden expressz címet adta. De az Édenkertbe nem mehetünk vissza. Csakis előre mehetünk a kínzó sivatagon át. Az egyetlen út, melyen át hazajuthatunk, gyötrelmes. A szenvedélybetegek, akik kimondhatatlanul sóvárognak a hazatérésre, rossz irányba tartanak – visszafelé, ahelyett, hogy előremennének.

A hazatérésre való sóvárgás kétféleképpen ítélhető meg. Tekinthetjük hanyatló irányú jelenségnek, sóvárgásnak az után, hogy valaki visszatérjen az Édenbe, sőt visszabújjon az anyaméhbe. Másfelől azonban felfoghatjuk potenciálisan haladó jellegű jelenségnek is, e hazavágyásukban a szenvedélybetegek mindenki másnál erősebben vonzódnak a lélekhez, Istenhez, csak éppen rosszul választották meg az irányt.”

Megosztás a Facebook-on

Megújulás - csak egy kicsit másképp

Van úgy, hogy az ember azt gondolja elég volt. Belesüpped a mindennapokba, úgy érzi, változtatni kell. Ilyenkor sokan - félve az ismeretlentől - mégis ott maradnak, ahol voltak. Mert a változás bizonytalansággal jár, a bizonytalanság félelmet szül, a félelmet pedig senki sem szereti. Maradj csak ott, ahol vagy. Hol állsz? Érzed? Egy nagy tócsában. De ha így teszel, csakis önmagadon kérheted számon: hol és mikor is kellett volna másfelé indulnom és mi az ami megakadályozott ebben?

Egy bizonytalansággal teli olyan útra léphetsz, ami ismét a fejlődésed mozgatórugójává válhat. Ha már lúd, legyen kövér.

Kívül-belül újulok. Folyamatosan. Kezdődött ez a tavasszal. Mást akartam. Találtam. Új munkahelyet. Egy olyat, ahol bizakodom a saját fejlődésemben. Mást akartam. Szépítjük a házunk. Festünk. Minden lomot kidobok, ami nem való az életembe. Egy dolgot tartok csak meg: a kapcsolatokat. Ezt is egy kicsit másként: még őszintébben, mint eddig. Ez a legjobb dolog a világon.

Hagy áramolni mindent, hagyd hátra a múltat és csak előre haladj. Egyszerűen csak emberek vagyunk, akik időnként leragadunk bizonyos helyzeteknél, amik nem a mi részeink és amik egy sor olyan dologhoz vezetnek el, amelyek frusztrációt váltanak ki. Fontos tudni, hogy minden problémád egy olyan emlék, amely a problémádat fizikai szinten létrehozta. El kell engedned. Engedélyt kell adnod annak a részednek, amely többet tud. Ez a rész tudja a probléma miértjét és hogy melyik a tökéletes megoldás. (Ho'oponopono)

Elindultam egy jobb világba, elindultam egy más világba. Az elfogadás világába.

"Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz - épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj." (Paulo Coelho)

 

Megosztás a Facebook-on

Ez egy kemény világ - részlet

„Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha a gyógyulás fájdalommentes, olyanok, mint akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.” (Anthony de Mello)

A vonatnak, mely a kijelölt úton jár, nem szabad letérnie a sínről, de bármikor esélye van kisiklani! A visszaesés kockázata a további életed során már fennáll. Ezt már az elején jó, ha elfogadod. Fontos, hogy ne szégyelld a betegséged. Fogadd el, tanulj belőle és fejlődj általa.

Életem második drogkarrierjének kezdetétől olvashatod a történetem kendőzetlenül, az elért szabad, szer nélküli életig.

Elsősorban magamért kezdtem el írni. Később már szóltam a családomhoz és a barátaimhoz is, akik mindvégig kitartottak és jelenleg is kitartanak mellettem, nem eresztették, nem eresztik el a kezem, nem hagyták, és nem hagyják, hogy elbukjam a csatát.

Köszönöm Nektek!

Sose ítélj el senkit! Ha valaki idegesít vagy bosszant, annak okát elsősorban magadban keresd! Ne ítéld el a drog fogságában élő embereket! Ne ítélkezz senki felett! Ha elítélsz másokat, önmagad sem leszel képes elfogadni. Ha valami érzelmileg megérint, akár pozitívan, akár negatívan, akkor igenis közöd van ahhoz, valamilyen szinten. Hiszen megérintett.

Napról napra tisztul bennem egy gondolat: hinni magamban annyi, mint hinni az utamban. Ez az út sokszor göröngyökkel teli, de át kell mászni rajtuk, és nem elbukni bennük, ami sok esetben csak egy hajszálon fog múlni.

Amikor a helyes úton jársz, akkor tudnod kell, hogy ez AZ az út, amin végig kell menned, hogy megérezhesd az oly régóta elfeledett elégedettség örömét.

„A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.”

(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

„Csak a mai nap: Őszintén meg fogom osztani mind a jó, mind a rossz időket felépülésemben. Emlékezni fogok, hogy egy másik tagnak hasznos lehet a tapasztalatom abban, hogy keresztülmentem a hányattatásokon.”

Megosztás a Facebook-on

Mert a szer - etet

Részlet. 2011 nyara.

„Már nincs bennem se feszültség, se idegesség. Helyette megtalált egy talán még nehezebben elviselhető érzés: az üresség érzése.

Semmihez sincs kedvem, fáradt vagyok. Csak aludnék és aludnék. ... és talán fel sem ébrednék. . .

Sohasem voltak öngyilkossági gondolatok eddig az életemben. Tisztában vagyok vele, hogy ez is a droghasználat „mellékhatása”, ahogyan a depresszió és a hangulatingadozásaim is azok. Bár valószínűleg mielőtt elkezdtem használni ismét a tudatmódosítót, a depresszió már jelen volt az életemben. Talán a depresszió „gyógyítására” használtam. Ennek ellenére a szerhasználat csak az erejét növelte meg. Magamnak csináltam, magamnak kell valahogy kikecmeregnem a kisebb-nagyobb gödrökből, amit az élet elém tesz.

Milyen egyszerű megoldás lenne hozzányúlnom ismét a drogokhoz. Ma már nem választom ezt az utat, mert tudom, hogy az egyszerűségében ott bújik a halál lehelete: a feladás, a gyengeség, a reménytelenség, a ború és a folytonos őrjítő vágy, a folyamatos szenvedés. Küzdök tovább. Hiszem, hogy a kitartásommal belátható időn belül hatalmas változás fog történni az életemben, a gondolataimban, a saját világomban.

Ahogy a barátom mondta: konokul megyek tovább előre. Nem szállok ki, végig fogom csinálni!

A boldogságot nem fogom többé egy önmagamon kívüli dologban keresni. Tudtam, hogy a két hét itthonlét nehéz lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ha túl leszek rajta, túljutok ismét egy nagy megmérettetésen.”

„Előbb teljesen tudatára kell ébredned érzelmeidnek, és képessé kell válnod arra, hogy érezd őket, mielőtt megérezheted azt, ami rajtuk túl van.” (Eckhart Tolle)

„Hiányzik valami? Vagy mégsem?

A hiány elől a függőségbe menekültem. Magányos voltam, és hogy szabaduljak a magány gyötrő érzetétől, önmagamon kívül kutattam a boldogság után. Egyre elkeseredettebben folytattam a reménytelen hajszát, egyre mélyebben belegabalyodva zavaros érzéseim sodrába.

Ma szembesültem az ürességgel, melyet eddig próbáltam leplezni. Már elfogadom, és nem akarok ellene tenni, hanem meg akarom találni az okát. Mintha valami hiányozna az életemből. Tudom, hogy ez csak egy negatív, rögzült gondolat, hiszen mindenem megvan, és teljes vagyok. Valami többért sóvárogtam, mert nem nyitottam ki teljesen a szememet és a szívemet, hogy meglássam az önmagamban lévő szeretetet, és ne a külső világban keressem azt: legyen az egy autó, egy újabb ruhanemű, a kémiai szerek, vagy bármi más. Kezdek magamra találni.”

„Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy – te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik – a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed – ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled. . . de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.” (Osho)

Mert a szer-etet: a jelen.

Mert a szer-etet. Mindennel, ami nem szeretet: sóhaj, vágy, bizalmatlanság, türelmetlenség, feszültség, harag, idegesség, kín. A mocsárból mélyen, ha felemeled a fejed, mégis meglátod a szeretetet: a Fényt. Mindig ott van körülötted, bármit is tégy. Lehet, hogy gyenge, mert - ha hiszed, ha nem -, nem őt táplálod. De ő mégis nyújtja feléd sugarait. Egyszer kell csak megfognod, és bármiből kihúz, ha van elég hited hozzá. A hit a legerősebb. Bármit túlél és bármit legyőz. Kívánom Neked, hogy megtapasztalhasd ezt a hatalmas erőt és elkezdj játszani életed hangszerén.

Megosztás a Facebook-on

Agykontrollal a függőségek ellen

Jose Silva - Agykontroll c. könyvéből

"Az önbecsülés megerősítése ugyan mindenkinek hasznos, de életmentően fontos lehet a kábítószer olyan áldozatainak, akik próbálnak attól megszabadulni. Még nincs sok tapasztalat a kábítószereseknél az Agykontrollal, de ami van, az tanulságos. Paul Grivas, a manhattani Agykontroll Központ társigazgatója, ki akarta próbálni, hogy mit tehet az Agykontroll a kábítószeresekkel. Négy emberrel kezdte, akik közül kettő methadont, kettő heroint szedett. A két methadonos résztvevő hasznosnak találta a tanfolyamot, de nem szabadult meg a szertől. A methadon nagyon erős függést okoz, és sok olyan programban alkalmazzák, melynek során megpróbálják az illetőket megszabadítani a herointól. A methadon elhagyása testileg fájdalmas, és a fájdalom annyira erős - mondják a betegek -, hogy nem tudtak az Agykontroll gyakorlatokra koncentrálni.
Az egyik heroin szedőnek a tanfolyam első napján családi botránya volt, és emiatt kimaradt. Az egy megmaradó le tudott szokni a szerről, és a tanfolyam után hónapokig képes volt heroin nélkül élni. Akkor aztán felhívta telefonon Grivast, és elmondta, hogy újra visszaszokott. Kérte ismételjék meg a tanfolyamot. Grivas egy napot töltött vele. hogy az Agykontroll tréninget felerősítse, és így a beteg újra megszabadult a szertől. Hónapokkal később még mindig heroin nélkül élt, majd elköltözött, és megszakadt kapcsolata Grivasszal.
Az Agykontroll kábítószer elleni második kipróbálására egy bronxi közősségi programban került sor. Ebben 18, korábban kábítószerező ember vett részt, néhányuk magának a programnak a szervezője és irányítója volt. A tanfolyamot elvégzők arról számoltak be, hogy minden korábbinál sokkal jobban uraik önmaguknak, és sokuk hónapok múlva azt mesélte, hogy a tanultakat részben családjuknak is tovább tudták adni. Az eredményeket nem lehetett megbízhatóan vizsgálni, mert három hónap múlva az eredeti 18-ból sokan már nem voltak elérhetőek. Lehet-e valamit tanulni ebből a két vizsgálatból? - Igen -, mondja Paul Grivas. Noha még nincs statisztikai bizonyíték, tapasztalata két dolgot jelez:
Kábítószeres esetében nem helyes, ha az Agykontroll tanfolyam csak 48 óráig tart, és aztán a többit a betegre bízzák. Legtöbbünk számára ez egy folyamatos átalakulási élmény, de a kábítószeresnek, akinek évekig vagy talán egy életen át újra és újra megerősített szokásával kell megbirkóznia, valamint egy lelki és testi rabságot kell leküzdenie, sokkal hosszabb idő és gyakori megerősítés szükséges. - Adjanak lehetőséget egy leszoktatási programra - mondja Grivas -, és biztosan eredményeket érek el.
A másik, hogy annak ellenére, hogy nagyon nehéz leszokni a kábítószerről a kábítószeresek könnyebben végzik az Agykontroll tréninget, mint sokan mások. Grivas szerint ennek az az oka, hogy az Agykontrollban szerepet játszik egy megváltozott tudatállapot. Míg a legtöbb ember soha nem változtatta meg tudatállapotát, addig a kábítószeres sokszor. Olyan hasznos tudatszintre viszont még nem jutott el, ahol nem elveszíti önmaga feletti uralmát, hanem éppen hogy hozzájut ahhoz. Ily módon az Agykontroll különleges ígéretet jelent a kábítószereseknek. Bár ezen a területen még nem végeztek kiterjedt vizsgálatokat, ahhoz azonban elég sok egyéni sikertörténet érkezik a hallgatóktól, hogy megállapíthassuk. Grivas bizalma az Agykontrollban kellően megalapozott.
Íme egy hallgató esete, aki saját magát szoktatta le 1971-ben a kábítószerről. Azóta is „tiszta”.


Súlyos gondom volt: hozzászoktam a heroinhoz. Hogy egy Agykontroll elnevezésű tanfolyam, mely egyebek között azt állítja, hogy segít az embereknek megválni rossz szokásaiktól, miként segített azok után, hogy eredménytelenül próbáltam ki a legtöbb rehabilitációs módszert, számomra ma még felfoghatatlan. Pszichiáterek, pszichoterápiák, methadon programok és kórházak után, szkeptikusan ugyan, de hajlandó voltam mindent kipróbálni. Meg voltam róla győződve, hogy nem élem meg három év múlva esedékes 30. születésnapomat, ha nem szokom le a heroinról és arról az életstílusról, amihez napi 200 dollárra volt szükség csupán a kábítószer megvételére. „Egy szokás nem egyéb, mint az agysejtekre gyakorolt olyan hatás, amit az ismétlések megerősítettek” - mondta az Agykontroll oktató. -„Változtassa meg a programozást az ok szintjén a tudatalattiban” - folytatta -,„és azzal megváltozik viselkedése a hatás szinten, a külső, tudatos dimenzióban”. Ez ugyan logikusan hangzott, de érzelmi szintjeim azt súgták, hogy szükségem van a kábítószerre ahhoz, hogy az élettel szemben érzéketlenné tegyem magamat, és ellensúlyozzam az önmagammal kapcsolatos negatív érzéseket. Ezután az oktató olyan technikát mutatott meg, melyben énképünk megváltozik: gyenge, akarat nélküli, tehetetlen alakból magabiztos, önmagában bízni tudó, egészséges énképű emberré válunk. Még mindig kételkedve, de a reménynek legalább a sugarával, elkezdtem az Alfa szinten, képzeletben megváltoztatni önmagamat. Naponta háromszor programoztam magamat, reggel, délben és este, és július 20-ára, ami a programozásom elkezdésétől számított harmincadik nap volt, minden kábítószer iránti vágyam örökre eltűnt. Ez alatt a harminc nap alatt továbbra is használtam kábítószert, de egyre kisebb és kisebb adagban, mert úgy terveztem, hogy a célul kitűzött dátumra teljesen leszokom a kábítószerről. Azon a fantasztikus júliusi napon abbahagytam a kábítószerezést, és azóta sem nyúltam hozzá. Ez most teljesen más volt, mint azok a korábbi alkalmak, amikor leszoktam, hogy aztán néhány nap vagy hét múlva visszaszokjak. Ezúttal a „gyomromban” éreztem, hogy egyáltalán semmi vágy nincs bennem a kábítószer után. Nem akaraterővel, nem helyettesítéssel, nem az érzések és a vágyak elnyomásával értem el. Működött ez a módszer! Végre szabad lettem!”


Egy másik szenvedélybetegség az alkoholizmus, ami azonban a kábítószernél sokkal elterjedtebb, és sokkal többek életét szomorítja meg: csupán az Egyesült Államokban milliókét.
Az alkoholizmus áldozatainak is rendkívül nagy igényük van arra, hogy legyőzzék a reménytelenség, a sikertelenség és a bűntudat érzését. Magabiztosságra, nyugalomra kell szert tenniük ahhoz, hogy könnyebb legyen újra egészségessé válniuk.
Ezt a lehetőséget kapta meg az a 15 alkoholista, aki 1973-ban egy kutatási program keretében részt vett egy Agykontroll tanfolyamon, amit egy olyan házban tartottak, nem messze az intézettől, ahol kezelésük egyébként folyt. Az eredményeket Dr. De Sau vizsgálta. Ugyanazt a személyiségtesztet alkalmazta, amit korábban a scantoni egyetem diákjain, és a korábbihoz hasonlóan a tesztelést a tanfolyam előtt, majd azt követően egy hónap múlva végezte el. Ennél a 15 embernél a legnagyobb különbség a tanfolyam előtti és utáni állapotok között a manipulatív viselkedés szempontjából következett be. A csoporteredményben változást lehetett megfigyelni: az események ravasz irányítása helyett a cél elérése érdekében mutatott sokkal nagyobb őszinteség és nyíltság mutatkozott. Ez a változás a véletlen következtében csak 1:100 arányban lett volna várható. Más szempontból egyébként hasonló átalakulást lehetett megfigyelni, mint a középiskolásoknál illetve egyetemistáknál. Megnőtt ego-erejük és önbizalmuk, nyugodtabbak, és új élményekre nyitottabbak lettek, - csupa olyan rendkívül értékes tulajdonság, amire nagy szüksége van az alkoholtól megszabadulni kívánónak.
Az egyik legjelentősebb változás a „félelem-érzékenység” vagy szorongás csökkenése volt. Dr De Sau a következőket írta:„Az alkoholista viselkedésének megértésében nagyon jelentós a félelemérzékenység területe, melyre nagyfokú, autonómfeszültség és túlzott aktivitás jellemző.
Nagyon könnyen lehetséges, hogy az alkoholisták azért is isznak, hogy így próbálják ellensúlyozni lelki és testi tüneteiket. Az alkoholnak félelmi helyzetben, a lélektest kiegyensúlyozójaként szorongáscsökkentő hatása van. A jobb énkép és a szorongás befolyásolásának lehetősége jelentős alternatívát nyújthat az alkohollal szemben.”
A kezelés vezetője beszámolt a 15 alkoholista Agykontroll hallgató fél évvel későbbi állapotáról:
(Névtelenségük megőrzése érdekében csak vizsgálati személynek vagy v.sz.-nek jelöljük őket.)
1. vizsgálati személy: Egy 90 napos rehabilitációs program óta nem esett vissza a Silva-féle Agykontroll kurzus óta a nagyon passzív, elzárkózó emberből barátságos, életvidám, száraz humorú ember lett.
2. v.sz.: Az Agykontroll óta nem esett vissza. elhagyhatta az intézetet és a kezelési programot. A jelek szerint a v.sz.-ben jó közérzet és magabiztosság fejlődött ki.
3. v.sz.: A kórházi program keretében végzett rehabilitációs kezelés óta nem esett vissza. Az Agykontroll tanfolyamot követően jelentős haladást ért el az antialkoholista (AA) programban.
4. v.sz.: Az Agykontrollt megelőző kórházba kerülése óta nem esett vissza. A kurzus nagyon határozottan megerősítette terápiás programját.
5. v.sz.: A kórházi rehabilitációs program óta visszaesés nem tapasztalható.
6. v.sz.: Nem esett vissza közérzete nagyon határozottan javult. A javulás egész családjának egyértelmű stabilizálódásában is tükröződik. Egyetemi osztályzatai is javultak.
7. v.sz.: Ez ideig nem tapasztaltunk visszaesést. Az Agykontroll után abbahagyta az AA programot. Ennek ellenére egyértelmű, hogy AA filozófia szerint él. Családi kapcsolatai is láthatóan javulnak.
8. v.sz.: Az Agykontroll tanfolyam óta nem esett vissza Családi kapcsolatai rendkívül sokat javultak. A v.sz. harapós, mogorva ember volt; nyájas, „szeresd felebarátodat” mentalitású emberré vált.
9. v.sz.: A v.sz., asszony, nem esett vissza, és jelenleg dolgozik.
10. v.sz.: Nincs visszaesés. Céltudatos, határozottan megváltoztatta önként vállalt korlátait, s nagyobb teljesítményt kívánó lehetőségek után néz.
11. v.sz.: Az Agykontroll óta a v.sz. szerint élete lényegesen jobbá vált, amit egyértelműen megerősít családja közérzetének alakulása és munkahelyének véleménye is. A v.sz. nem esett vissza.
12. v.sz.: 12 éve részt vesz AA programban. Az Agykontroll óta egyszer esett rövid időre vissza (egy óránál is rövidebb időre), azóta újabb visszaesés nem következett be.
13. v.sz.: Kórházi elbocsátása óta nem esett vissza. Az Agykontrollt követően rohamosan, egyre jobban „magára talál”. Javulás észlelhető a munka, család, stb. területén is.
14. v.sz.: Az Agykontroll tanfolyam óta sokszor visszaesett, de mindegyik visszaesésből saját erejéből mászott ki. Az Agykontroll előtti állapottal szemben, most egyik visszaesése miatt sem került kórházba.
15. v.sz.: Nyolc éven keresztül hol részt vett, hol nem vett részt az AA programban. Az Agykontroll tanfolyam előtt négyszer kezelték kórházban. Ez idő alatt néhányszor visszaesett. Az Agykontroll kurzus óta négyszer esett vissza, ebből két esetben rövid kórházi kezelésre is szüksége volt.
Az Agykontroll egyértelműen erős lökést adott, az utolsó kivételével. mind a 15 alkoholista küzdelméhez.
Ez a kis vizsgálat persze még nem elég ahhoz, hogy az Agykontrollt az alkoholista kezelésének integráns részeként elfogadjuk. A jobb közérzet azonban - ami a diákoknál és pszichiátriai betegeknél végzett, Agykontroll előtti és utáni tesztek összehasonlításából egységesen kiderült azt jelzi, hogy az alkoholisták segítésének eredményesebb útjait keresőknek érdemes legalább megpróbálniuk az Agykontrollt."

Csak a mai nap egyre jobban.

Megosztás a Facebook-on

Szabadság, ha megengeded

„A lépések egy lelki természetű ébredéshez vezetnek minket. Ennek az ébredésnek a bizonyítékai, a változások az életünkben.” (Basic Text, 48. o)

Néha még mindig össze vagyok zavarodva. Nem érzem magam jól, de igazából rosszul sem. Vagyok. Néha egy kis bizonytalanságban, néha meg olyan erőt érzek magamban, amivel bármire képes lennék.

Visszajönnek régi érzések - negatívak -, elutasítás, leginkább önmagam felé. Aztán kilépek belőle, mert ebben nem jó még kis ideig sem fürdőzni. Átfordulok, és mindent pozitívan élek meg. Mintha egy libikókán ülnék: egyszer fent, egyszer lent.

Vajon miért van ez a kettősség? Csak én érzem ezt, vagy más életében is előfordul?

Kiszorítani nem akarok semmit az életemből, mert azt már tapasztaltam, hogy elnyomni nem érdemes semmit. Annál nagyobb lesz a kitörés. Meg kell engedni, vagy el kell engedni. A pozitívot, vagy a negatívot. Mikor minek jön el az ideje.

Ma már többször érzem magam a hinta tetején. De akkor is, ha éppen lent „pihenek”, mosolygok magamra és mosolygok a világra. Hálás vagyok a létezésért. Hálás vagyok, azokért a csodákért, amit az élet már eddig is adott nekem. Hálás vagyok az érzésekért. Azokért is, amiket sokan nem szeretünk. Hálás vagyok magáért az életért. A máért. Mosolygok.

Minden körülmények között Te vagy életed börtönőre. Amikor rájössz, hogy a szabadságod kulcsát mindig is ott szorongattad a kezedben, a szabadság valóban elérkezik hozzád.

Olyan ez, mint egy lelki ébredés, amikor minden pillanatot élvezünk, és át akarjuk adni a szeretet érzését minden embernek.

„Csak a mai nap. A legfőbb vágyam, hogy lelki ébredésem legyen. Figyelni fogom a tüneteit, és örülni fogok, amikor felfedezem őket.”

Ezzel a néhány sorral kívánok Nektek Boldog Új Évet!

"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük." (Paulo Coelho)

Megosztás a Facebook-on

Békés Boldog Karácsonyt

Békés Karácsonyt kívánok minden blogolónak és blogolvasónak!

"A szeretet a félelem teljes hiánya és annak az egységnek a felismerése, amely összeköt bennünket mindennel, ami él." (Gerald G. Jampolsky)

A tizenkét lépéses program

„Leülünk egy jegyzetfüzettel, kérjük az irányítást, megfogjuk a tollat, és elkezdünk írni.” (Basic Text, 29. o)

Ahogy tettem ezt szinte már a felépülésem kezdetén.  Írni kezdtem önös érdekből, a saját enyhülésemért. Akkor még napi szinten bújtak elő belőlem a szavak, feltörtek az érzések, és az írás által csillapodott a zavarodottság. Ma már nem kell ahhoz tollat ragadjak, hogy enyhüljenek az összekuszálódott érzéseim, mert ma már többnyire kiegyensúlyozottnak érzem magam. De ahhoz, hogy ezt elértem, kellett Valami, amihez bármikor hozzányúlhattam/hozzányúlhatok.

Álljon itt egy kis ismertető a 12 lépéses programokról.

Minden 12 Lépéses Programban az a józanság alapja, hogy egy bizonyos függőséget okozó anyagot vagy kényszeres rendellenességet nem veszünk magunkhoz/nem veszünk fel „csak a mai nap”.

A Narcotics Anonymous, Névtelen Drogfüggők közösségének Tizenkét Lépése

„Ha akarod, amit nyújtani tudunk, és hajlandó vagy megtenni az erőfeszítést azért, hogy megkapd, akkor kész vagy bizonyos lépések megtételére. Ezek azok az elvek, amik lehetővé tették a felépülésünket.

1. Beismertük, hogy tehetetlenek voltunk függőségünkkel szemben és életünk irányíthatatlanná vált.

2. Eljutottunk a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyre tudja állítani józan gondolkodásunkat.

3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk.

4. Mélyreható és félelmetes erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.

5. Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embernek hibáink pontos természetét.

6. Teljesen készen álltunk arra, hogy Isten eltávolítsa mindezeket a jellemhibákat.

7. Alázatosan kértük őt, hogy távolítsa el hiányosságainkat.

8. Listát készítettünk mindazokról a személyekről, akiknek ártottunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.

9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk ezeknek az embereknek, ahol csak lehetett, kivéve, ha ez őket vagy másokat sértett volna.

10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és amikor hibáztunk, azt azonnal beismertük.

11. Imán és meditáción keresztül törekedtünk a saját felfogásunk szerinti Istennel való tudatos kapcsolatunk fejlesztésére, csupán azért imádkozva, hogy velünk kapcsolatos akaratáról tudomást szerezzünk, és hogy legyen erőnk annak kivitelezésére.

12. E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, próbáltuk ezt az üzenetet más függőkhöz elvinni, és ezeket az elveket minden dolgunkban gyakorolni.”

(Ki, mi, hogyan és miért. Kiadás a Narcotics Anonymous Fehér Kiskönyvéből, 2005.)

Nagyon sok 12 lépéses program létezik, aminek úgy vélem, napjainkban nagy létjogosultsága van.

A teljesség igénye nélkül néhány ilyen típusú közösség:

AA – Anonim Alkoholisták (Alcoholics Anonymous)

AL-ANON – Családi Csoport (Alkoholbetegek hozzátartozói)

ACA – Alkoholisták Felnőtt Gyermekei (Alkoholbetegek, és más módon rosszul működő családok felnőtt gyermekei)

GA – Névtelen Szerencsejátékosok (Gamblers Anonymous)

CODA – Névtelen Társ- és Kapcsolati Függők Csoportja (Co–Dependents Anonymous)

OA – Kényszeres Túlevők (Overeaters Anonymous)

NICA – Névtelen Dohányosok (Nicotine Anonymous)

SLAA – Anonim Sex és Szerelemfüggők (Sex and Love Addicts Anonymous)

Ami elengedhetetlen a felépüléshez: az őszinteség, a nyitott gondolkodás és a hajlandóság.

Csak a mai nap

Megosztás a Facebook-on

Szösszenet

Sokat jelent az idő, de van, amikor nincs nagy súlya. Néhány napja visszatértek a szürke gondolatok, annak ellenére, hogy kaptam az életembe egy csodálatos technikát: az agykontrollt.

A nyavalyás vágyakozás mégis feltört a mélyből. Néha jólesik visszasüppedni az önmarcangolásba. Tiszta vagyok, de láthatatlanul belém mar még néha a vágy. Akkor nehéz. Mint ahogyan most is. Nem mondhatom senkinek. Nem értik. De hogyan is érthetnék?

Hiányzik egy másik állapot.

A barátnőm azt kérdezte, mikor engedem már meg magamnak, hogy lerugdossam Őt a trónról? Erre szívem szerint azt mondanám: most azonnal. Nem kell már ez az érzés.

De van valaki, aki meg tudja mondani, hogyan csináljam?

"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom. A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk." (Csernus Imre)

Én már nem is az első és nem is a második lépésnél tartok. Persze tudom, jó néhány lépcsőfok van még előttem, amin fel kell jutnom. Viszont már nem kell akkora erőfeszítést tennem egy-egy lépcsőfok megtételéhez, mint kezdetekben.

Ahogy írok, múlik az érzés. A szorítás, ami néha a testembe mar. A szívem egyre könnyebb, és szépen lassan felszabadul.

Elment.

De vajon a trónon ott csücsül-e még Ő?

Megosztás a Facebook-on

A Felsőbb Erőnek /részlet/

„Köszönöm Neked, amit nekem adtál!

Belekerültem az élet örvényébe. Sokáig a fogságában voltam. Több alkalommal ki akartam szállni: vagy a partra jutni, vagy az örvényben elsüllyedni; szinte mindegy volt. Az örvény ereje egyiket sem engedte.

Te segítettél!

Kinyújtottam a kezem, amikor már majdnem ellepett a hullám. Megfogtad és nem eresztetted! Az örvényből, míg a partra jutottam, hosszú, nehéz, de felemelő utat tettem meg. Az életem legnagyobb ajándékát nyújtottad ezzel át.

Végre át mertem élni minden érzést a maga teljességében. Átalakult az életem: meg merem mutatni a világnak, aki vagyok, nem szégyellek semmit. Ilyen vagyok, elfogadtam önmagam!

Nekem adtad ezt a betegséget azért, hogy fejlődjek általa. Ennél nagyobb kincset nem adhattál volna. Köszönöm!

Megértettem, hogy a sötétségre és a nehézségekre éppen úgy szükség van, mint a fényre és a kényelemre. Az élet szivárványának minden színét magamba engedem.

Ma már a jelenben élek. Minden percét megélem a maga teljességében. Ha úgy érzem, önfeledten nevetek, ha úgy érzem, sírok. Megmutattad az utat. Nincsenek korlátaim. Megtaláltam saját magamban a boldogságot. Nincs szükségem többé ehhez külső eszközökre.

Kiordíthatom: szabad vagyok!

„Mélyen belül azt akarod, hogy valaki szabja meg a határokat és az életstílusodat. Annyira félsz attól, hogy hibát követsz el. Mert ha szabad vagy, természetes, hogy sokat hibázol. De ne feledd, ilyen az élet. Számtalanszor el fogsz bukni. Nincs azzal semmi baj. Kelj fel, és tanulj meg talpon maradni. Légy éberebb. Hibázni fogsz, de ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat. Így válsz bölcsebbé. Így válsz egyénné, büszkévé, akár a ciprusfa, mely magasra nő, a csillagokhoz nyújtózik.

Ne légy törpe. Próbáld elérni a képességeid engedte legvégső magasságot. Én azt mondom neked, egyetlen ember sem születik úgy a világba, hogy ne lenne benne egy bizonyos képesség, amelyre büszke lehet; aki nem hordoz a méhében termést, hogy valami újat és gyönyörűt szüljön, amellyel gazdagabbá teszi a létezést. Egyetlen ember sem érkezik üres kézzel a világba.

Láttál már gyermekeket a születésükkor? Zárva van a kezük. Zárt kéz, ököl – egy rejtély: nem tudhatod, mi rejtőzik benne. És láttál már halott embert?

Amikor valaki meghal. Láttál már halottat ökölbe szorított kézzel? Lehetetlen. A haldoklók nyitott, üres, elhasznált kézzel halnak meg. Ezek csupán metaforák. Azt mondom, hogy a gyermek születésekor tele van lehetőségekkel – nem kell féltékenynek lennie senkire. Ahogy túllépsz a hamis énen, hirtelen eléd tárul az ég, melynek nincsenek határai. Néhányan Istennek nevezik, néhányan Brahmának, de a legjobb szót Mahavira és Gautama Buddha használta rá: úgy nevezték, móksa. A móksa azt jelenti: „totális szabadság” – szabadság minden köteléktől, szabadság mindentől, ami hamis és halandó, hirtelen kitárulnak előtted a halhatatlanság kapui.

Remélem, egyikőtök sem szalasztja el azt a táncot, azt a dalt – az örökkévalóság zenéjét.” (Osho: Szabadság)

Nem vagyok már drogos. Voltam, de túlléptem a nehézségeken, és legyőztem azt a részemet, ami miatt drogossá váltam. A szakirodalomban azt hangoztatják, ha egyszer valaki függő lesz, az világéletében az marad. Egy ideig én is így gondoltam, de ma már nem hiszem ezt. Amíg úgy beszélek magamról, hogy absztinens függő, addig nem vagyok szabad. A függőséget, még ha szermentes is, magamnál tartom. Úgyhogy elengedem a múltat, amellett, hogy tudom, tudatosan kell figyelnem arra, hogyan oldom meg a problémákat magam körül most már minden esetben. És sosem szabad megfeledkeznem arról, hogy egy egyszeri szerhasználat visszataszíthat oda, ahonnan elindultam. Figyelek magamra! Befejeztem.

Érzed az örömtáncomat? Ez már szinte leírhatatlan. . .”

Megosztás a Facebook-on

Egy csodálatos segítő

„Mikor lesz már vége?

A könyvrészletről:

Nem az a baj, hogy itt van. Azt nem tudom elfogadni, hogy még nincs vége. Pedig már annyira akarom!” – ezt elemezzük ki.

Az már sikerült, hogy elfogadd, jön, és itt van néha. De az „annyira akarom” még mindig az az energia, hogy valamit el kell érnem, mert még nincs. Így erre esik ma fókusz, a „nincs elérve”-re. Érted? Próbálj türelmes és megértő lenni magadhoz, ne követelőzz magadtól. Hoztál egy döntést – ez jó, és most csak tudd, hogy meglesz. A szellemed ezt olyan ütemben hozza el neked, ahogyan az a legjobb. Közben egyre erősebbé válsz, pl. Ha folyton nézed a mikort, azzal újra visszarántod magad a folyamat elejére, mert már nincs benned a hit, hogy meglesz. Folyton újra kell kezdened a döntéstől. A folyam, az „áradás a léttel” akkor áll elő, ha döntesz, és utána hagyod folyni. Ha türelmetlen vagy, akkor azt jelentheti, hogy nem hiszel magadban. Mindig egy új visszajelzés magad felé: szar vagyok. Ezért azt mondom, hogy állj magad elé és hosszan-hosszan beszélgess magaddal. Mondd el hangosan, hogy szeretlek (nem baj, ha nem hiszed el az elején, csak folytasd), hogy megértelek, hogy nincs baj, vigyázok rád, szeretlek, légy nyugodt, itt vagyok veled, nem kell félni, már veled vagyok, minden rendben lesz, dajkállak, ringatlak, biztonságban vagyunk. . . Szerettesd meg magaddal magad. Napközben is dicsérd meg magad, ezért, azért, jól van, xy, ügyes voltál, szeretlek. Legyél Te a magad barátja. Ezek apró lépések, és nagyon hatnak.

Miért kívánom még mindig?

Mert pont ezt teszi ez a vegyi anyag. Félreállít magad mellől és olyan vegyi folyamatokat indít el benned, hogy a sejtjeid azzal szeretnének működni. Érzed, hogy önálló lény vagy, aki nem játékszere senkinek. Ami benned beszél és kér, az csak egy mentális üzenet. Csukd be a szemed, és folyasd ki magadból. De még jobb, ha úgy veszed, hogy azzal, hogy megérted, már nincs is benned. (Ha jönne mégis, akkor mondd neki: mit akarsz, te kis huncut, tudod, hogy már nincs itt helyed, elküldtelek, köszönöm, hogy megtanítottál kézbe vennem magam, most menj, és ne próbálkozz többet, menj vissza oda, ahonnan jöttél!)

„Mivel táplálom?” Hát azzal, hogy ezt még nem tetted meg. De most megteszed.”

"Az élet három szabálya: az első - Indulj, a második - Menj tovább, a harmadik - Segíts valaki másnak is elindulni." (T.H. Adoms)

Megosztás a Facebook-on

Őszintén és igazul

Így élem mindennapjaim egy ideje. Látom magam körül a sok hazugságot, de én már nem megyek bele ezekbe a játszmákba. Tudom, az őszinteség a legnagyobb kincs az életben. Vállalom a következményeket, akármit is tegyek. Vállalom a hibákat, mert igen, még a mai napig szoktam hibázni. Nem vagyok tökéletes és nem is leszek az sosem.

Régen nem így volt. Óriási hazugságban éltem, amit többnyire magammal szemben követtem el. Saját magunknak hazudni a legkeservesebb következményekkel jár. Elbújsz magad elől, eltakarod azt, amit nem mersz felvállalni. Ez hatalmas szenvedést hoz az életedbe. Fel kell, ismerd, így nem tudsz tovább működni. Ekkor elkezdődhet a változás.

Én itt most Nektek őszintén és nyíltan felvállaltam valamit. Egy olyan dolgot, ami ma Magyarországon még mindig tabu témának számít.

A drogfogyasztás.

Sok ember elítélhet, megbélyegezhet emiatt. Elfogadom. Senkinek sem hazudok tovább. Így volt, megtörtént. Kitörölni már nem tudom a múltamból és nem is áll szándékomban. Nem gondolom, hogy rosszabb ember lettem általa, sőt. Kellett egy törés az életembe, hogy elkezdjem végre felépíteni magam és félretoljam a halogatást és az őszintétlenséget, ami szerves része volt az életemnek.

Nem hiába, hiszen a szenvedélybetegek nagyon tudnak játszani a hazugságokkal. Azt gondolják, önvédelem, de inkább a legnagyobb buktató, amibe saját magukat kergetik. Nagyon sokszor nemcsak a környezetükben élőket, hanem önmagukat is áltatják a hamis szavakkal. Ha ezeket a hamis szavakat megszüntetjük, leomolhat egy fal és az őszinte hangfoszlányok, melyek szavakká, mondatokká válnak, beindítják a cselekvést. Egy szívből jövő, igaz folyamatot. A valódi, őszinte cselekedetet. Önmagadért.

„A szavak nem jelentenek semmit, amíg cselekedetté nem váltjuk őket.”
Basic Text, 56. o (Narcotics Anonymous)

Megosztás a Facebook-on

A kábulat sóvárgása

Érzem a szagát. Nagyon erős és szúrós. Mégis izgatottan várom, hogy a számba kerüljön. Megiszom. Szörnyű az íze. Görcsbe rándul a gyomrom, csaknem hányok. De végre, kezdődik a hullám. Most már jó lesz…

Így kezdődött, szinte mindig.

Most újraéltem, képzeletben. A szívemet mintha valami jó erősen szorongatná. A kábulat sóvárgása, a vágy. Egy röpke pillanat, egy hamis érzés, ami megpróbál tőrbe csalni. Visszaeshetsz, tisztában vagy vele. Erősen szorongat, de te hagyod. Hadd legyen úgy, ahogy akarja. Tudod, csak várnod kell. Nem számít az érzés, már meg tanultál vele együtt élni. Nem számít már, hogy hív. Bár hallod, nem figyelsz oda rá. Mondhat bármit, nem tántorít már el önmagadtól. A józanságtól. A józanságodtól.

Jól vagy, mert már tudod, egyedül önmagad teremted meg a saját magad boldogságát.

„Ugyanakkor, lesznek időszakok, amikor igazán kedvünk lenne használni. Menekülni akarunk, és rohadtul érezzük magunkat. Emlékeznünk kell arra, honnan jöttünk, és hogy ezúttal még rosszabb lesz. Ez az, amikor legnagyobb szükségünk van a programra.”
Basic Text, 78. o

Megosztás a Facebook-on

Megcsináltam

„MEG TUDOM CSINÁLNI, MERT EZT AKAROM!

A barátom szavai a belsőmbe hatoltak. Elkezdtem írni egy naplót, hogy szembesüljek magammal. Beszélgetek a bennem élő sötét társsal, aki esendő, de bennem van az is, aki/ami felemel: az akarat. Ez különböztet meg minket, embereket az állatoktól. A jó és a rossz tudása, illetve a közöttük való szabad választás lehetősége.

MEG TUDOM CSINÁLNI, MERT EZT AKAROM!

Meg tudom csinálni ezt a napot ugyanúgy, mint a tegnapit. Minden eltelt nap a „szar” nélkül engem épít. Ez az én próbám. Arra születtem, hogy most bizonyítsak. Nem másoknak, csakis önmagamnak. Mert van szívem, van lelkem, és van hitem. . .

MEG TUDOM CSINÁLNI, MERT EZT AKAROM!

Nézz körül a világban. Sokan küzdenek önmagukkal (tulajdonképpen mindenki azért van itt), de nem mindenki tudatosítja ezt magában. Azok közül, akik tudatosították, nagyobb a sikeresek aránya. De itt is van, aki elbukik. Van, aki fölkel és megy tovább. Mert amíg lélegzik, nem adja fel.

Az asztrológus barátom szerint én is ilyen vagyok: mérleg aszcendensem születési ura (ami a Vénusz, az Élet élvezetének ízlelője) a Mars jelében, a Skorpióban van. Egy skorpió sosem adja fel. Ez a nagy belső transzformáció jele is. ÚT A MEGSZABADULÁS FELÉ. . . Szerinte én ebbe születtem. Én csak reménykedem ebben, de érzem az erőt magamban egyre erősebben!

MEG TUDOM CSINÁLNI, MERT EZT AKAROM!

Mert vannak körülöttem még, akik támogatnak, bíznak bennem, velem vannak. Annyit kell tennem, hogy végigmegyek azon az úton, amin elindultam. És írok tovább, és sírok, ha annyira feszít a vágy. . . Mert a sírás könnyít a lelkemen. Sírj szabadon, amikor úgy érzed.

A legjobb és leghatékonyabb segítség számomra, hogy velem vagytok!”

"Áraszd a meleget...!

Azt üzenem élj a világ ellen és légy bolond!
Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban...

És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.
Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad.
S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget!
Meglátod, mennyien jövünk majd köréd.

Mert mindannyian fázunk. És félünk.
És oda gyűlünk, ahol meleg van még..."

Müller Péter

Megosztás a Facebook-on

Ez az a nap

Sok bolondságot megcsinál az ember fiatalkorában: szárnyal az élettel, folyik az árral, ami nagyon jó érzés. Könnyed, gondtalan. Az ég teljesen tiszta, a nap ragyogóan süt. Eltelik néhány év és szépen lassan minden más lesz. A felhők előbújnak az égen, eltakarják a napot. Nem is érted, mi ez. Mi változott a világban? Mi változott körülötted? Mi változott benned?

Az út visszahív, az út visszavár. Erőteljesen ezt érzed. Könnyed és szabad akarsz lenni ismét. Próbálod így, próbálod úgy. Sehogy sem érzed a végtelenséget. Aztán egy nap rád talál ismét, de már nem önmagától. Tudod, ez így nem helyes, mégis hozzányúlsz, és érzed a szárnyalást.

Nem olyan, mint régen, hiszen csak néhány pillanatig van veled. Utána pedig egy sötét felhő gomolyog feletted. Egyre többször és egyre jobban beborít. Már nem látsz ki belőle, de kapálózol az érzésért.

Érzed, ez így nem jó. Egyik pillanatban szállsz a magasban, a másikban a mélybe repülsz. Egyre mélyebbre. Ki akarsz szállni. Kiáltasz, ahogy tudsz. Van, aki melletted van, tudja, mi történik veled, mégis ő inkább csak egy statiszta. Nem tud kihúzni. És még mélyebbre ásod magad alatt a gödröt.

Aztán egy nap úgy érzed, minden összedőlt. Ez az a nap. Ez az a nap, amikor elkezdesz felállni. A gödör mély, a szenvedés nagy, de egy cél lebeg a szemed előtt: önmagadhoz visszatérni. Az út hosszú, akadályokkal teli. Az egyikben elbotlasz, ami segít neked mégis. Segít tudatosítanod, mit akarsz, és miért dolgozol. Nem fogsz visszaesni többé. Így mész tovább.

Egyre könnyebbnek érzed magad, ahogy a szabadságod kezded visszanyerni. Már nem keresed az álomvilágot. Elfogadod a valóságot és érzed, hogy a való világban ismét boldog tudsz lenni. Akár attól is, ha reggel a nap felkel és a meleg sugara az arcodat simogatja.

Büszke vagy magadra, mert az érzelem, a vágy elsodorhatna, de a tudatoddal ezt a vágyat elfogadod és túléled, átéled, megéled. Mert már tudod, elmegy, ha nem táplálod. És teszel azért, hogy ne tápláld.

Egyre jobban vagy. Néha visszacsúszol a reménytelenség, düh érzésébe, de hamar kiszabadulsz onnan és elönt egy teljesen más érzés: a szeretet. Kezdesz hinni, kezdesz bízni az életben. Nem a problémák határoznak meg többé. Már semmibe és senkibe nem kell kapaszkodnod. Mert itt van veled a hit. Az a hit, amit eddig egyáltalán nem ismertél. Jól vagy.

"Ezerféle virág van, szinte megszámlálhatatlan, de mind csak a szabadság légkörében életképes." (Osho)

Megosztás a Facebook-on

Egy ölelés

Mindig kaptam valamit, ami továbblendített az utamon.

„Egy ölelés nagyon sokat jelent. Tiszta szívből, szeretettel, megértéssel és elfogadással.  Mindezt egy embertől. Neki is kell erő, és nekem is. Nagyon sokat adott most nekem. Remélem, én is neki. Hazaérve sírtam, és sírtam, ami megkönnyebbülést hozott számomra. Jó volt sírni, és jó tudni, hogy igenis nem eresztik el a kezem. Hatalmas erőt és kitartást hozott ez a nap. És még most is sírok. Örömömben!

Napközben kaptam egy levelet a barátomtól:

Elolvastam a bővítésekkel együtt az írásod. Olyannyira beleéltem magam, hogy szorongani kezdtem (ilyet akkor érzek, ha egy hozzám közel álló emberrel történik valami rossz és átjár a tehetetlenség). Olivér sorai jutnak most eszembe, én is ezt mondanám Neked: itt az idő komolyan venni ezt a szarságot és „beteget jelenteni”. . . Tudod, nem is az a legrosszabb, hogy meghalhatsz (mások is meghalnak bele), hanem a módja és a borzasztó következményei, amiket halálod után már nem tudnál „jóvá tenni”. . . Hallgass Olivérre, és feküdj be pár hétre egy olyan helyre, ahol gyógyszeres kezelés mellett segítenek leállni! Ahogy mondta, Te még időben vagy. Bár vannak időnkénti visszaesések, mégis jó úton haladsz! Mert tudod, hogy így nem akarsz élni, mert tudod, NEKED VAN MIÉRT élni, mert szeretnek Téged a barátaid, és elmennek addig, amíg csak lehet, de a poklodba nem tudunk követni, azt a harcot egyedül magadnak kell megvívni. . .

Ahogy olvastam a sorait, azt éreztem, igaza van. Ideje befeküdni egy kórházba és beteget jelenteni. De a mai nap adott egy nagy lökést számomra! Egy egyszerű, de kölcsönös ölelés volt ez. Most ismét érzem az erőt, és látom a fényt, látom az utam, és kaptam egy nagy adag kitartást egy pár másodperces szeretettel. Már érzem, mire képes egy őszinte odafigyelés, egy pillanat, AZ „EGYSZERŰ SZERETET.”

Megosztás a Facebook-on

A vágy, ami már nem a társam többé

Mostanában előfordul, hogy újra előjön az érzés, a sóvárgás érzése. Ilyenkor éjjel az álmomban is megjelenik.


Megfogalmazni is nehéz, de belül, a szívem környékén van egy nagy szorítás. Régen volt. Most ismét utolért. Nem tudom, miért tesz próbára, amikor már rég nincs szükségem rá. Hadd jöjjön, nem talál bennem már társra.

Ebből az érzésből azt a következtetést vonom le újra és újra, hogy ez valóban egy életen át fog tartani. Egy figyelmeztetés a számomra, hogy megmaradjak a helyes úton, a valóságban, úgy ahogy az élet adja magát.

Érezd: elfogadlak és nem nyomlak el többé, de tudd: kiléptem.
Megyek tovább töretlenül, felemelt fejjel!

"Visszafojtott szenvedéllyel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni." (Weöres Sándor)

Megosztás a Facebook-on

101 nap megcsúszás és visszaesés nélkül

„Eltelt három hónap visszaesés nélkül. Érzem, hogy nem vagyok elég erős még ahhoz, hogy ha használnám, nem esnék vissza. Visszaesnék. Tudom, hogy nem szabad használnom. Nem szabad használnom önmagamért, a gyerekeimért és a férjemért! Feladatom van még ezen a földön, amit az ismételt szerhasználat teljesen tönkretenne.
Jó érzés, hogy eljutottam idáig. Jó érzés, hogy a saját döntésem mellett el tudtam köteleződni.

Jelen pillanatban most sóvárgok. Hányszor átéltem már ezt! Volt, hogy „megfogott”, és gyógyszerrel kezeltem a negatív érzéseim, ahelyett, hogy elviseltem volna. Ma már ezt sem teszem.

Elfogadtam a sóvárgás természetét.

A sóvárgásomhoz

Nem vagy várva várt vendég,
mégis oly sokszor rám találsz.
Oly sok kínt hordasz magadban.

Elfogadtalak.
Tudom, még sokszor meglátogatsz,
de nem állok ellen neked.

Engedem, hogy velem legyél.
Nem próbállak megsemmisíteni,
az idő ezt majd megteszi helyettem.
(Saját)

 

Innen kezdve, mától csakis a jelenben fogok élni. Nem teszem ki magam a jövő félelmeinek és a múltban történt események miatt bekövetkezett esetleges szorongásoknak. Csak a ma létezik. Ma kell megtennem mindent saját érdekemben, ma kell legyőznöm gyarlóságaim és önmagam. A „most”-ban kell élnem, mert csak az létezik.

„Az első lépés: vállalni a teljes felelősséget azért, ami MOST van.” (Kurt Tepperwein)

Photo: KÖVETÉS...  Ha késztetést érzel arra, hogy saját fejed után menj: NE TEDD! Maradj nyugodtan, s alkalmazkodj az idő követelményeihez. "Az igazi Uralkodó szolgál" .... A Követés "magasztos sikere" a kitartó szolgálatban van. Az örömteli szolgálatban. Ez az éntelenség mágiája. Az igazi nagyság és a hatásos szellemi cselekvés titka. Jézus Krisztus megmosta tanítványainak lábát. Mondta is, hogy szolgálni jött -- így lett Uralkodó.  Lao-ce azt mondja: "Tudni erőnkről és gyengének lenni, tudni nagyságunkról s kicsinek lenni annyi, mint birtokolni a Völgy Hatalmát. A Szellemi Ember így uralkodik."  Manapság a mérhetetlen gőg és egoizmus korában azt hisszük, hogy mindez képmutatás. Azt hisszük, ilyesmit csak taktikából hazudnak a farizeusok, ostoba aki elhiszi. Úgy véljük minél püffedtebb az ego, minél följebb kapaszkodik valaki az emberhegy tetején, annál sikeresebb, hatásosabb, hatalmasabb. Igy vélik a diktátorok.  Vegyük észre végre: ezek mind bukott, semmibe hullt, szégyenbe fulladt életek!  AZ IGAZI NAGYSÁG ALULRÓL FÖLFELÉ HAT, S MINDIG 'KÖVET' VALAKIT VAGY VALAMIT. Mindig LENT van, s FÖLJEBB néz.  A zenész követi a karmestert, a karmester követi a zeneszerzőt, a zeneszerző követi az ihletét, az ihlet követi az isteni szépséget és harmóniát.  Ha bármelyik ponton fordítva működik, az nem művészet lesz, hanem szánalmas, öntetszelgő mutatvány.  Jézus határozottan kijelentette, hogy nem "magától" cselekszik: így tett csodákat.  A " KÖVETÉS " tehát azt jelenti:  KÖVESD ESZMÉNYEDET! KÖVESD MAGADBAN A TÖBBET! KÖVESD AZ IHLETET, AZ ÁLMAIDAT - DE LÉGY GYANAKVÓ, AMIKOR AZT GONDOLOD, HOGY TE TUDSZ MINDENT A LEGJOBBAN. LÉGY FÖLFELÉ NYITOTT! ÚJ IDŐK JÖNNEK, NE HÚZZON VISSZA A MÚLT!  S ami ugyanez: légy alkalmazkodó. Tudd, mi az időszerű, hol tartanak életükkel az emberek, hol és mikor lehet őket megszólítani.  "Egyszerű" emberekkel nem azért kell "egyszerűen" beszélni, mert nagylelkűen leereszkedsz közéjük, hanem azért, mert nem vagy különb náluk. Ne tartsd magad többnek Istennél, aki a teremtésben békává, hangyává, fűszállá, levéllé, bamba borjúvá, egyszóval Mindenné tudott válni, s elrejtette legnagyobb titkát, hogy az igazi teremtői hatás ALULRÓL FÖLFELÉ ÉS BELÜLRŐL KIFELÉ TÖRTÉNIK!  A karrierista ezt nem érti, ezért bukik el. Karrierista az, aki átmászik mások fején egyre följebb s följebb, s a végén saját semmiségével szembesül. Fent elpukkad. A karrierista életének szánalmas végjátékát rendszerint nem látjuk, mert útját csak a sikeres felívelésig követjük.  Fokozottan figyelj az Új Idők Szavára. Megérzed, mi az, ami éppen a "levegőben" van, mi az üdvös szélirány, s ha nem vagy önfejű, átérzed azt is, hogy másoknak mi a jó. Nem "parancsolva", de követve irányíthatod az eseményeket, s ez azt jelenti, hogy a legkisebb stresszel érheted el a legnagyobb eredményeket.  AZ, HOGY A HAJÓS A SZÁLJÁRÁSNAK MEGFELELŐEN FOLYAMATOSAN ÁLLÍT A VITORLÁN, NEM JELENTI AZT, HOGY CÉLJÁRÓL LEVETTE A TEKINTETÉT.  KÖVESD A CÉLODAT - S ALKALMAZKODJ A JÓ SZELEKHEZ

 

Megosztás a Facebook-on

Megbélyegzés

Ezt érzem mostanában. Hiába nem használok már semmiféle kémiai szert, ez az embereket nem érdekli. Csak azt látják, hogy drogoztam. Igen, felvállaltam, mert úgy éreztem, ha felvállalom, az segítséget jelent a számomra. Az egyszerűbb út az lett volna, ha örök homály fedi ezt az időszakomat. Dönthettem volna így is, de azzal tovább görgettem volna egy titkot, ami egész életem alatt nyomást gyakorolt volna rám. Úgy döntöttem, őszinte leszek magammal és mindenki mással.
A múltamban ez ugyan egy sötét folt, de nem gondolom, hogy a jelenemet is át kellene járja. Tiszta vagyok, és úgy érzem, nagyon jól haladok az utamon. A legfájóbb az egészben az, hogy a megbélyegzésben leginkább olyan emberek részesítenek, akik a családomhoz tartoznak. Ráadásul az üzenet nem szemtől-szembe érkezik.

Nem gondolom, hogy bárkit meg kellene vetni egy félresikerült lépése miatt. Nem gondolom, hogy létezik olyan ember ezen a földön, aki még életében nem hibázott volna. Fontosnak tartom, hogy gyakoroljuk a megbocsátást mind önmagunk, mind más ember(ek) felé. Hiszen a megbocsátásnak felszabadító ereje van.

"A megbocsátás az az illat,melyet az ibolya hint arra a cipősarokra amely eltapossa őt."

Nagyon sokat változtam az elmúlt időszak alatt. Eljutottam odáig, hogy elfogadjam önmagam és elfogadjam embertársaim olyannak, amilyenek. Elfogadom azt is, ha az emberek nem megértéssel fordulnak felém a múltam miatt. Ők még másként gondolkodnak, mint én, de bízom benne, hogy az idő mindent be fog gyógyítani.

Mégis a leges legnehezebb dolog nem a megbélyegzéssel együtt élni, hanem önmagamnak megbocsátani! Ami a legnagyobb erőt adja, hogy az az ember, aki az életemben a legfontosabb, már megbocsátott nekem.

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani." Müller Péter

"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket."
Osho


„Ahogyan megértjük, hogy szükségünk van a megbocsátásra, hajlamosak vagyunk arra, hogy mi magunk is megbocsátóbbak legyünk. Legalább tudjuk, hogy már nem keserítjük meg szándékosan más emberek életét.”
Basic Text, 38. o

Megosztás a Facebook-on

100. napom

"A barátom kérésének szívesen eleget teszek: Kérek szépen részletes hangulatjelentést!

 

A 100. szép kerek és most majd átlépsz a háromjegyű számtartományba. Gratulálok, nem másért, mint önmagad miatt tetted. Minden nappal közelebb leszel ahhoz, hogy a visszaesés esélye beálljon egy minimális szintre (akkor már csak arra kell majd vigyáznod, hogy érzelmi hullámvölgyben ne billenj ki – de hát erre van a párod, és mi, a barátaid). Amikor a gyermekeid szemébe nézel, látni fogod, hogy megérte.

100. napom szermentesen. Ujjonghatnék is örömömben, de nem teszem. Hosszú, mégis oly kevés ez az idő, ami eltelt. Sok-sok küzdelem, bizonytalanság, de annál több felismerés a 100 nap termése. Kín a vágytól, öröm a küzdelemtől, büszkeség a kitartásomtól.
Pozitív és negatív hangulatok váltják egymást. Egyszer mindent örömtelinek és biztatónak élek meg, aztán beköszönt a teljes bizonytalanság, félek önmagamtól és a jövőmtől.
A sóvárgás is rendszeresen meglátogat. Azt olvastam, hogy egy szenvedélybeteg az élete végéig sóvárogni fog a „választott” szere után. Erről még nem tudok véleményt nyilvánítani. Ha így van, most tanulom ezt az érzést kezelni hosszú távon is. Tudom, hogy egy alkalom is visszaeséshez vezetne, ezért nem adok rá lehetőséget. Már tudatosan el tudom utasítani. Ahogy egyszer egy hozzám közel álló ember mondta: tudatosan nem nyúl az alkoholhoz akkor, amikor valamilyen problémája van. Amikor ezt
mondta, még nem értettem igazán, mit szeretne ezzel elmondani nekem. Ma már értem, és én is alkalmazom.
Mindaddig, amíg a szert használtam, egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnt a valóság érzékelésének a megváltoztatása, mint a valóság átélése. Most tanulom a valóságot természetes módon átélni, ahogy a legtöbb ember teszi ezt. Próbálok a saját viselkedésmódomon változtatni, ahogyan reagálok eseményekre, emellett, ahogy önmagamra tekintek. Elfogadom, hogy a változás fokozatos. Nem sürgetek semmit, és elfogadom, hogy a felépülés egy folyamat, ami különböző lépcsőfokokból áll. Eszközként használom az írást, a jógát, újabban a futást és magát az absztinenciát ahhoz, hogy harmóniába kerülhessek önmagammal és a világgal. Hiszen mindenkinek ez a célja. Tovább küzdök és teszek azért, hogy egyre közelebb kerülhessek a belső harmóniámhoz.
Uralom a gondolataimat és a cselekedeteimet, amit eddig szabadon engedtem azért, hogy megváltoztathassam az engem körülölelő valóságot, és ezzel belemeneküljek egy illúzió keltette világba.
Ma már a saját valóságomban élek. Szermentesen. Megélve minden érzést, a mindennapokat és küzdve egy boldogabb máért.
Nyitottan várakozom, és türelemmel figyelem az idő haladását, amely szépen lassan meghozza az eredményt. Nem siettetem az eseményeket, mert még nem vagyok elég erős. Egy nagy levegőt veszek a következő szakasz előtt, és tettre készen várom a változásokat az életemben, amik tudom, hogy eljönnek, mert továbbhaladok az úton.

100. nap. Köszönöm mindenkinek, hogy eljuthattam idáig, aki segítette az utamat akár csak egy jó szóval, öleléssel vagy mosollyal, még ha nem is volt tudatában annak, mit adott ezzel nekem!
Amiben biztos vagyok, hogy továbbra sem bízhatom el magam. Nem szabad megfeledkeznem a függőségemről, mert abban az esetben könnyen arra lennék ítélve, hogy újra átéljem.


Boldog, csak a mai nap! Az első törvény életemben most már örökké ez a mondás marad. Köszönöm, hogy rátalálhattam!
Enélkül nem sikerülhetett volna idáig se jutnom. Amint magadénak érzed, ráléphetsz a változás útjára."

"Az életemben minden tragédiának tekintett fordulatnak ideje, helye és szerepe volt. Semmi sem történt velem véletlenül. Minden megrázkódtatás mögött volt egy tanítás. Egy szembesülés." (Tisch Ferenc)

Fénykép: " A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök. " -Eckhart Tolle

Megosztás a Facebook-on

Erőt merítek belőled...


"Belőled barátom, aki évek óta vagy nekem. Akkor is ott voltál,
amikor hosszú éveken át nem is beszéltünk. De ismét megtaláltuk
egymást! Köszönöm a szavaid!


A 60. nap vízválasztó lesz: ráadásul pont húsvét
hétfőre esik (feltámadás=megújulás, új életre születés).
ÜGYES VAGY! Fontos, hogy időnként megjutalmazd
magad valamivel (pl. ilyen kerek fordulónapokon).
De akármit is érzel, élsz át, írd le! Ahogy eddig.
Rajta vagy a megszabadulás útján, már csak figyelned
kell, ahogy távolodik tőled a szar-szer, és lassan
kitisztulnak az érzéseid, gondolataid is. A külvilág is
idomul majd a benned végbemenő változáshoz (mert
az a feladata, hogy téged tükrözzön).


Ami eddig meggátolt a változásban, a félelem.
Félelem az elmúlástól, félelem a fájdalomtól, ami nélkül elképzelhetetlen
a változás. Az elmúlás mindig fájdalommal jár.
Emiatt is menekültem. Mindig volt egy utolsó, hogy ne érezzem
a szenvedést, és mégis folyamatos szenvedés volt az életem.
Ha velem volt, jó volt az az egy óra, de amint elkezdett ürülni
a szervezetemből, nem akartam a fájdalmat, a kínt, a sóvárgást.
Nem akartam ereszteni a boldogságot, mégis boldogtalan voltam.
Folyamatos körforgásban, egy igazi mókuskerékben éltem.
Hajszolni az élvezetet, mindeközben egyre mélyebbre kerülni.
Már a szer sem nyújtotta ugyanazt, amit legelőször adott. És
egyre csak hajszolod, akarod azt az érzést. Becsapod és áltatod
önmagad. Mindeközben egyre mélyebbre süllyedsz. . . Romlik
a memóriád, koordinációs és időbeli zavaraid lesznek, szorongsz,
elhanyagolsz mindent magad körül, legyen az személy,
munka vagy bármi más. Csak az az EGY számít, semmi más.

Ez már nem is emberi. . ."

Megosztás a Facebook-on

A leállás kezdetei

"Nem telt el úgy nap, nem telt el úgy óra, és mondhatom, hogy
nem telt el úgy egyetlen perc sem az életemben, hogy ne gondoltam
volna RÁ. RÁ, aki elhatalmasodott az életem felett, és
kivette az irányítást a kezemből. Teljesen összezavarta az érzéseimet,
a gondolkodásomat."

"24. nap tisztán

Csak egy utolsót!


Csak a mai nap. Még mindig ez a cél. Kínoz a sóvárgás, a „csak
egy utolsó” gondolata. Csak egy utolsót akarok! Kezd körvonalazódni,
hogy áltatom saját magam. És egyre jobban tudatosodik
bennem a felismerés: függő vagyok. Ez az első lépés. Én már
megtettem. Beismerem: drogos vagyok. Rendszeresen ismételgetnem
kell magamban: az utolsót már elhasználtam! Szörnyen
nehéz. . . De nem csaphatom be többet önmagam!"


"A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik." (keleti bölcselet)

"Megbocsátás önmagamnak
Bocsánatkérés a családomtól


Az eltelt egy év alatt csaknem tönkretettem magam körül mindent
és mindenkit. Hibáztam, tévedtem, beismerem. Tévúton
jártam, de most elindultam egy másikon.
Bocsássatok meg nekem! Sajnálom!
Nem éreztem jól magam, a szert választottam helyettetek.
Szörnyen sajnálom! Súlyos hibát követtem el, de ha bíztok bennem,
ha mellettem vagytok és mellettem lesztek, bizonyítani
fogok. Elsősorban magamnak és persze ezáltal Nektek is! Arra
kérlek csak benneteket, hogy legyetek velem, legyetek mellettem.
Lássátok, ha rossz a hangulatom, lássátok, ha jó.
Férjemnek: fogd a kezem, ne ereszd el! Értsd meg, nem akartam
ezt tenni, csak egy köd volt a szemem előtt, egy menekülés
a semmibe. Kérlek, fogadj el és bocsáss meg nekem! Ne hánytorgasd
a hibám, mert akkor nem szabadulhatok tőle. Bízzál bennem,
ezzel erősítesz és én is elhiszem, hogy sikerülhet. Legyél
velem ezen a hosszú úton, egyengesd az utamat/utunkat, és ha
néha szükség lesz rá, rázz fel és irányíts vissza a helyes irányba!
Szeretlek benneteket!
Csak a mai nap! Bízzatok, így én is bízhatok!"

„A belső békét csak úgy nyerhetjük el, ha gyakoroljuk a megbocsátást,
mert ez ad módot arra, hogy megváltoztassuk látásmódunkat,
megszabaduljunk félelmeinktől.” (Ismeretlen)

Megosztás a Facebook-on

Amikor a sóvárgás uralkodott felettem...

"VÁGYAKOZÁS

Zúgott a szél, s én futottam és futottam. A szélben a por hömpölygött.
Nem tudtam, merre tartok. Az járt a fejemben, hogy el
innen, mindegy, hova, csak minél gyorsabban és minél távolabb.
Aztán egyszer csak megálltam.
Mitől menekülök, hova tartok? Mitől félek, mitől rettegek?
Álltam a tisztáson, körbenéztem. Egy erdőben voltam. Hogy
kerültem ide, nem tudom. Mindenem poros volt, a kezemen több
napos kosz látszódott.
Mit csinálok? – kérdeztem magamtól. Mitől félek? Kapkodtam
a levegőt. Mennyi ideje futhatok? Lerogytam a földre. Ekkor
éreztem meg először, milyen hideg van.
Ott motoszkált a fejemben egy gondolat: önmagam elől menekülök.
Nem akarom tovább csinálni, de félek, hogy nem lesz
elég erőm túlélni a vágyakozást. Egyre jobban remegtem. Körbenéztem,
a sötétben egyre több árny tartott felém. A lábamat
átkulcsoltam a karommal, és elkezdtek folyni a könnyeim. Zokogtam
és zokogtam, amikor hirtelen egy kéz melegét éreztem
meg a hátamon. . .


Nem emlékszem, mi történhetett. Egy ágyban fekszem és fáradt
vagyok. A szememet is megerőltető kinyitni. Minden fehér
körülöttem, az ágy, a falak, a bútorok. Már nem remegek, de egy
űrt érzek magamban. Fel akarok kelni, de nem megy. Mindenem
fáj. És ekkor belém hasít egy érzés. Mennem kell, mert hív, mert
őrült módon kell. A fejemben kiált egy hang:
Várlak és megszabadítalak! Gyere velem, táncoljunk együtt
tovább!
Muszáj kikelnem az ágyból, muszáj szereznem. Sikerül felülnöm
és kiszállnom az ágyból. Mezítláb vagyok egy zöld pizsa-
mában. Nehezen, de odaérek az ajtóhoz és lenyomom a kilincset.
Az ajtó meg sem moccan. Nyomom még erősebben, nekimegyek
teljes erővel. Semmi. A lábaim összerogynak alattam, és
előtör belőlem a tehetetlenség. Ordítok, sikítok, hogy ENGEDJENEK
KI, MENNEM KELL, NEM MARADHATOK! Ekkor nyílik
az ajtó, látom, hogy egy tűvel közelítenek felém, majd érzem
a szúrást. Összefolyik előttem az élő és élettelen. . ."

Photo: Látogatóban Istennél   "Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: - Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? - Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. - Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg? - Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is. Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: - Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."

Megosztás a Facebook-on

Idézet a könyvből. Szenvedek és...

"Szenvedek, és mégis akarom!
Korai volt a kijelentés, hogy nem érzem az elvonási tüneteket.
Hát most megérkeztek.
Iszonyú fáradtság, szédülés és a pszichés tünetek (lehangoltság,
feszültség, ingerlékenység). Ha ez egyáltalán felfogható elvonási
tünetnek. Mintha a cigi enyhítene rajta, ezért egyre gyakrabban
gyújtok rá. Tényleg ritkítanom kell a használatát, mert
érzem, lassan elvetem a sulykot.
A baj, hogy mindezzel tisztában vagyok, mégsem teszek ellene.
Szenvedek, és mégis akarom!


A szenvedés ellenére se tudtam lemondani róla. Hiszen amikor
használtam, elnyomott minden rossz érzést bennem, és szárnyaltam.
Mindent kizártam magam körül. . . Bezárkóztam a drogos
világomba. Tüskéket növesztettem, és nem engedtem senkit
sem magamhoz közel."

...

"Nem bírtam nélküle. Kínok között éltem, szenvedtem magamtól,
ezért elindultam segítséget kérni. Akkor még motiválatlanul.
Nem gondoltam komolyan, hogy abbahagyom. Nem tudtam
elengedni azt a hihetetlen érzést, amit adott, de szenvedtem
a negatív következményeitől, amiktől meg akartam szabadulni,
de úgy, hogy mellette tovább használjam a szert. Tehetetlennek
éreztem magam a betegségemmel szemben. A jót akartam,
a rossztól menekültem. Egy ördögi körbe zárva éltem."

Megosztás a Facebook-on

A kezdet

Elgondolkodtam, mit is akarok ezzel a bloggal elérni. Arra jutottam, hogy megmutatni, megláttatni, mi is tulajdonképpen az a függőség, amiben oly sok ember szenved.

Ezért nem azt kell leírnom, amit a jelenemben átélek - legalábbis nem most van itt az ideje - , hanem kezdem egészen a kezdetektől.

Édesapám alkoholista, anyám társfüggő, hiszen annak ellenére, hogy az együttélésük nem zavarmentes, még mindig együtt vannak, és együtt is fognak megöregedni a folyamatos játszmázásaik közepette.

Most csak röviden, címszavakban megosztom veletek az indulást.

16 évesen próbáltam ki a kábítószert. Konkrétan az LSD-t. 3 napos hosszú utazás után eldöntöttem, ilyet soha többet. Így is lett. Sosem használtam később LSD-t, de nagyon sok minden mást kipróbáltam: speed, extasy, marihuána, heroin, kokain, amit akkoriban be tudtam szerezni. A szerhasználatom úgy gondolom, rendszertelennek számított. Alkalmi szerhasználóként éltem az életem: buliztam, tanultam, éltem, ahogy tudtam. Ezt követően volt egy hosszabb periódusom - talán 10 év -, amit teljes absztinenciában töltöttem, és mégis működtem.

De 2010-ben visszaköszöntött az életembe a bódulat keresése. Hiányzott valami, amit nem kaptam meg és elkezdtem pótolni. A mefedronnal. A mai napig úgy gondolom, hogy a mefedron egy nagyon veszélyes szer, hiszen nagyon gyorsan kifordítja az embert önmagából és erős pszichés függőséget okoz. Nem csak én tapasztaltam ezt, hanem a "barátaim" is, akik használták.

Az első mefedron használatánál egy olyan érzést éltem át, ami a való életben elérhetetlen (szeretet flesh, boldogság, beszédesség, "föld felett járás"). Labilis lelkiállapotban voltam, ezért elkezdtem kötődni ehhez az érzéshez és a kötődésem minden nappal egyre erősebbé vált.

Akkoriban a mefedront választottam az életem helyett.

Megosztás a Facebook-on

Lelkiismeret furdalás

A sóvárgáson úgy gondolom túljutottam, de a lelkiismeret furdalás rendesen gyötör. Nem csak magamtól vettem el egy évet, hanem a családomtól is. És ez fáj. Megválaszolhatatlan számomra az a kérdés, hogyan tehettem ezt?

Tudom, hogy el kell(ene) engednem a múltam azért, hogy könnyedebben élhessek a jelenben. De ez nem könnyű. Minden nap próbálom. Néha úgy érzem sikerült, de később visszatér az érzés. Amit tudok, hogy nem adom fel. Egyszer el fog múlni ez is.

Alkalmanként álmodok még a droggal és az álmomban használom is. 1 éve és 3 hónapja vagyok absztinens. Ugyan minden nap egyre könnyebb annak ellenére, hogy még mindig kísért. Az álmaimban ma már többször jelen van, mint ébrenléti állapotban.

Ott bújik mélyen. Még mindig. Ahogy írom ezt a bejegyzést, ahogy rá gondolok, még mindig táplálom, hisz nem erősen, de mégiscsak előtört a vágy. A vágy egy olyan érzés után, amit ma már nem kergetek. Megtanultam élni nélküle.

Boldog, csak a mai nap!

Megosztás a Facebook-on

Elindulás

Sok szeretettel köszöntelek oldalamon.

Szilágyi L. Laura vagyok, absztinens drogos.

Egy éven keresztül használtam különböző RC szereket.

A mefedronnal indult ismét el a drogkarrierem. Később sok más designer droggal is megismerkedtem (4-mec, butilone, penta kristály, mdpv, methylone…). Meglehetősen gyorsan függővé váltam, és napi szerhasználó lettem.

DE történt valami: egy öt napos önmegsemmisülés megélése/átélése, ami elindított azon a hosszú úton, amit a mai napig taposok tisztán, szertelenül.

Felvettem a függőséggel a harcot, és a sóvárgás enyhítésének egyik eszközeként az írást használtam fel. Ebből a folyamatból született meg a könyvem:

Szilágyi L. Laura: Szertelenségem Bibliája

Az írás nagyon sokat segített: egyre jobban megismertem általa önmagam, és felismertem miért nyúltam drogokhoz. Szépen lassan kiépítettem magam köré azokat az eszközöket, amik a mai napig segítenek abban, hogy egy-egy nehézség felbukkanásakor ne nyúljak ismét a szerhez. A gondolkodásmódom egyre inkább átalakult a leszokás folyamata során.

A könyvem magáról a függőségről szól, és az abból kivezető lépésekről. Talán másoknak is segíthetek a saját tapasztalataimmal.

Ahol megrendelheted:

http://adlibrum.hu/new/index.php?task=pageDetails&id=175

"Az élet nem azon áll, hogy milyen jó kártyákat kapunk a sorstól, hanem azon, hogy egy rossz osztást jól játszunk meg." (Stevenson)

Nos, én a rossz osztást a saját javamra fordítottam. Tarts velem!

"Csak a betegségem után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, ha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot, és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze - sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe." Carl Gustav Jung

Megosztás a Facebook-on

Magyar Bloggyűjtemény